Skip to main content

Huszonkét főváros

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A kmb terhei


Megkérdeztük Tisza Zoltánt, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársát az új rendelkezésről. Tisza szerint itt is kiütközik a törvénynek az az alapvető hibája, hogy nem mondja ki, a főváros egységes településként kezelendő. Budapestet nem szerencsés huszonkét részre szabdalni. A törvénynek köszönhetően jelenleg a fővárosi önkormányzatnak szinte semmi beleszólása nincs az építési engedélyek kiadásába, és nehéz látni, hogy a főváros mi módon akadályozhatná meg az esetleges rossz döntéseket. Nem világos továbbá az sem, hogy ha a főváros határozatot hoz például egy belvárosi passzázs létesítéséről, azt a kerületi önkormányzat magára nézve kötelezőnek kell-e tekintse. Fővárosi törvény híján ugyanis a hatáskörök meglehetősen tisztázatlanok.

Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter köztársasági megbízott törvénytisztelő emberként nem vitatja azt a rendelkezést, mely az építési rendelkezések kiadását másodfokon az ő hatáskörébe utalja. Természetesnek tartja, hogy a tanácsi rendszer megszűnésével a főváros és a kerületek közötti alá- és fölérendeltségi viszony is megszűnt. Kérdésünkre elmondja, hogy a városrendezési és építészeti főosztály hatvan emberéből mintegy húszat átvett, ők fogják segíteni a döntések meghozatalában.

A Tisza Zoltán által felvetett problémára, kötelesek-e a kerületi önkormányzatok a főváros által elrendelt építkezések elfogadására, azt mondja: maga részéről azt sem tudja, hogy a főváros hozhat-e ilyen rendeleteket jelenleg. Ezért is tartaná szerencsésnek, ha a fővárosi törvény mielőbb megszületne, és abban végre meghatároznák mind a fővárosi, mind a kerületi önkormányzatok sajátos feladatait.




Tökéletesen egyetértünk a köztársasági megbízott úrral abban, hogy jó lenne mihamarabb véget vetni ennek a fővárost és kerületeket egyaránt sújtó exlex állapotnak. Azonban egyre inkább erősödik bennük a gyanú, hogy kormányunk és pártjai akár a köztársasági elnöknek, Budapest főpolgármesterének és a fővárosi önkormányzatnak is csak afféle protokollszerepet szánnának. Ha belerokkan is az ország meg a fővárosa.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon