Skip to main content

Keresztény kurzus és a tudomány embere

Vissza a főcikkhez →


Vitéz Zvolenszky-Munk István földbirtokos vagyok, a kisgazdapárt energetikai szakértője, de most nem ebben a minőségemben kértem szót. Unokabátyámra, Csolnoky Bun Viktorra szeretném emlékeztetni a nagyválasztmány tisztelt tagjait. Tudjuk róla, hogy Tildy Zoltán veje volt és kairói nagykövet (mellékesen jegyzem meg, hogy Tildy Zoltán az én dédmamám Andrássy út 16. szám alatt lévő házának I. emeletét lakta). Csolnoky Bun Viktor a koncepciós perek első áldozata. Köztudott dolog az idősebb párttagok körében, hogy Csolnoky Bun Viktor a Külügyminisztériumban pisztollyal fogadta az őt letartóztató ávósokat, és hamis bizonyítékok alapján ítélték halálra és végezték ki. Úgy érzem, hogy nem hagyhat a független kisgazdapárt temetetlen holtakat. Azt hiszem és tisztelettel javaslom, hogy emlékét a nagyválasztmány örökítse meg. Állítson neki olyan emléket, mint amilyet a – kommunisták állítottak Rajknak. És nem tudom, hogy meddig lehet elnézni azt a Kun Béla-szobrot ott a Vérmezőn, nem mondom, hogy a Bun Viktor emlékét odategyék, de nagyon szúrja a szememet. S ha már Bun Viktorról beszélek, akkor engedjék meg, hogy Bun Józsi bácsiról is beszéljek. Bun Józsi bácsi, aki a Központi Váltó- és Leszámítoló Bank igazgatója volt 1945-ig. Amikor 1944. március 19-én a németek megszállták az országot, Józsi bácsi családjával, zsidó ember lévén, kimenekült Leányfalura. De egy katonatiszt üzletigazgatója minden áldott nap a bank anyagait vitte ki Leányfalura, és egészen október 15-ig Józsi bácsi aláírása nélkül egyetlenegy anyag sem kerülhetett ki. A vezérigazgató a keresztény kurzus embere volt. Nagyon szeretném, ha a gazdasági élet kulcspozícióiba a keresztény kurzus emberei kerülnének ismét. Azok lennének a vezérigazgatók a bankokban, a tőzsdén, nem pedig Bokros Lajos és társai. Erről csak ennyit. Kérem szépen, én a tudomány embere vagyok, és szeretném felajánlani azt, hogy megszervezem a független kisgazdapárt tudományos tanácsadó testületét, ebben semmiféle vezető szerepet nem kívánok vállalni, mert birtokaim igazgatása vár rám.

És még egy gondolatot. Beszéltem Kéri Kálmán vezérőrnagy úrral, akit fölkértek a vitézi szék székkapitányának. Ő arra kéri általam a jelen lévő kisgazdapárti parlamenti képviselőket, hogy amikor a parlamentben felszólal az 1848-as hagyományokat is hordozó vitézi szék felállítása mellett, akkor a tisztelt képviselő urak támogassák őt ebben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

A fenti szöveg nem paródia. A kisgazdapárt nagyválasztmányán hangzott el december 15-én, 14.45-kor.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon