Skip to main content

Szép egyedül

Vissza a főcikkhez →


Nem vagyunk már egészen ártatlanok. Vannak elképzeléseink arról, hogy hogyan ismerhették fel a politikai igazságot Csurka István leghűségesebb tanítványai a magyar fórumbeli Farkas Elemér-cikk megjelenését követően. Tény, hogy a buzgó Pesti Hírlap pénteki (január 22.) számában a népi-nemzeti körök emlékezetes hétvégi találkozója után öt nappal ezt olvastuk:

„Eleinte zavart okozott, de később megtanultuk, hogy a Demokrata Fórumon belüli népi-nemzeti és népnemzeti irányzatok között jelentős különbségek vannak. Mindezek ellenére azonban ma is sokan vannak, akik keverik a két irányzatot. Ez legutóbb akkor mutatkozott meg, amikor a Magyar Fórum címoldalán lévő Farkas Elemér-írásról vitatkoztak az erre hivatottak. Maróti László Ferencet, a Magyar Demokrata Fórum népi-nemzeti köreinek vezetőjét kértük, hogy magyarázza el a különbséget.

Maróti L. F.: A népnemzeti gerincű gondolkodásmódot Csurka István határozta meg először. Igaz, Csurkával sokan egyetértenek, és több támogatója van, de világosan kell látnunk, hogy csakúgy, mint más esetekben, a népnemzeti gondolattal is magányos harcosként képviselteti magát. Csurka Istvánnak nincsenek párton belüli rendezvényei, amelyeken csakis saját hívei vennének részt és valamilyen tevékenységet vállalnának fel. Ezzel ellentétben a népi-nemzeti kör a Demokrata Fórum részeként működik, ha úgy tetszik, belső frakcióként.

A népi-nemzeti fogalom minden olyan népet magába foglal, akik országunkban élnek. Semmilyen különbséget nem tesz tehát nemzetiségek, jövevények és más nációk között. Csurka népnemzeti ideológiája a magyar nemzet halmazán kívül értelmezi a nemzetiségeket és más népeket.”

Horváth Béla, az Össztüzek és médiatüntetések ismert közönségszervezője a Népszabadság csütörtöki (január 21.) számában azért férfiasabban állja a sarat:

„Szerintem felesleges a személyi és politikai ellentétek szítása az egységre törekvés napjaiban, az országos gyűlés előtt. Nem ilyen cikkek megírása jelenti számomra a kiérlelt kritikát, a tisztázó vitát – vagyis a sokat emlegetett „szőnyeg alá söprésnek” nem ez az ellenszere. Aggódom a Csurka István és az Antall József között kialakult kommunikációképtelenség miatt is. Beszélni kell egymással, nem pedig üzengetni, s ezt mind a két félnek adresszálom.”


Jobb későn, mint soha, urak!













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon