Skip to main content

Frakcióstatisztika

Vissza a főcikkhez →


A frakciónak egy nő tagja van, csakúgy, mint 1990-ben. Úgy látszik, ez kötelező hagyomány. Három képviselő került be egyéni körzetből, 19-en listákról. Az átlagéletkor 54,7 év, jó tízzel több, mint a győztes MSZP-é. A kereszténydemokrata képviselők között van 1 nyolcgyerekes, 1 hatgyerekes, 2 négygyerekes, de leggyakoribb körükben is az 1-2 gyerek. (10 fő)

A frakció túlnyomó többsége diplomás (19 fő), s ezen belül a legtöbben jogi végzettségűek (8 fő). A 8 jogásszal szemben 3 műszaki és 4 agrárirányú diploma áll, mondhatni pont fordítva, mint a szocialistáknál, akik inkább mérnökök, közgazdászok, agrárvégzettségűek. (Beszélő, 1994. 21. sz.) 11 frakciótagnak van doktorátusa, további kettőnek magasabb tudományos fokozata is. Négyen tanultak hosszabb rövidebb ideig teológiát (is).

A politikai életbe való beiratkozást mérsékelt karrierek előzték meg, vezető beosztásban összesen négyen dolgoztak. Viszont a mostani kormányban öten kaptak helyet, s ez még kiegészül a vatikáni nagyköveti poszttal.

A képviselőcsoportból 12-en a KDNP országos vezetőtestületének tagjai, s a parlamenti képviselőket nem számítva legalább hárman „apparátcsikok”, vagyis főfoglalkozásban a párt ügyeivel foglalkoztak.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon