M. A. [Mink András]

Nyomtatóbarát változat

Milyen változásokat tart szükségesnek a párt vonalvezetésében és parlamenti politikájában?

Kormánypártból ellenzéki párttá leszünk. Eddigi parlamenti megszólalásaink során a kritikának szűkebb tér jutott. Nehéz előre megmondani, milyenek leszünk ellenzéki pártként, amikor még azt sem tudni, milyen lesz a kormánykoalíció. De feltételezve az új kormány irányvonalát, valószínű, hogy több olyan javaslat és törekvés lesz, amivel nem fogunk tudni egyetérteni.

Mire számít, mik lesznek azok a kérdések, amikben kemény kritikával kell majd fellépniük?

Ezt nagyon nehéz megjósolni. Számunkra alapvetően fontos, hogy az egyházak jogait és érdekeit semmiféle sérelem ne érje. De amennyire a koalícióra készülő pártok megnyilatkozásaiból kiolvasható, erre sem az MSZP, sem az SZDSZ nem törekszik. Sőt, az MSZP például az egyházi vagyon visszajuttatásának gyorsabb lebonyolítását ígéri, amit mi támogatunk abban az esetben, ha ez nem azt jelenti, hogy egyben szűkítenék a visszajuttatandó vagyon körét.

Keresztes Sándor, a párt tiszteletbeli elnöke nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szívesen látná Önt a pártelnöki székben.


Ez Keresztes Sándor véleménye, akit én nagyon tisztelek, persze nem azért, mert ezt mondta. Még jó három hét van a párt nagyválasztmányi üléséig, ott fogunk dönteni erről. Többféle forgatókönyv képzelhető el. A párt elnöksége már felajánlotta a lemondását az országos választmánynak, de még korántsem biztos, hogy most sor kerül az új vezetőség megválasztására. Elképzelhető, hogy ha a választmány el is fogadja a lemondást, akkor is egy ideiglenes ügyvezető elnökség viszi tovább az ügyeket az önkormányzati választásokig.

Keresztes úr nemcsak azt mondta, hogy Önnek kellene átvennie a pártelnöki posztot, hanem azt is, hogy bizonyos stílus- és hangsúlyváltásra van szükség a párt politikájában. A tiszteletbeli elnököt tudvalevőleg szoros szálak fűzték annak idején Barankovics Istvánhoz. Ez a stílusváltás az 1945 után fellépő KDNP eszmeiségéhez való közeledést jelentené?

Amit megőrizve és megújítva át lehet emelni a mába, az a Barankovics-féle politika keresztényszocialista irányultsága. Ő maga mindig is keresztényszocialistának vallotta magát. Azóta a keresztényszocializmus sokat fejlődött. Mi tehát sokkal gazdagabb forrásokból meríthetünk, és akarunk is meríteni. A szociális problémák központi szerepet kell hogy játsszanak politikánkban. Most ugyanis olyan helyzet állhat elő, hogy egy magát szociális elkötelezettségűnek valló párt, az MSZP vagy az általa vezetett koalíció kemény antiszociális intézkedéseket lesz kénytelen hozni. Ezek alkalmasint túlléphetik a feltétlen szükségesség határát. Ha ilyet tapasztalunk, a leghatározottabban fel fogunk lépni ellene.

Ön szerint képes lesz-e a közeljövőben a KDNP tisztázni a két világháború közti rendszerhez való viszonyát?

Ezt korántsem láttam olyan mérvű problémának, mint az elmúlt négy évben a korábbi ellenzéki pártok és a sajtó. Mi soha nem a keresztény kurzust képviseltük, a keresztény és nemzeti politika alatt soha nem a két világháború közötti, hasonló címkét viselő politikát értettük.

De sokan mintha azt is kétségbe vonnák, hogy az „keresztény kurzus” lett volna.

A történelmi tények alapján nem lehet vitatni, hogy volt keresztény kurzus a két világháború között, különösen az első világháborút követő években. Sok zavar van mostanság e fogalom meghatározása körül. Az ellenünk vádaskodók gyakran keresztény kurzust kiáltottak olyan dolgok kapcsán is, amiknek semmi közük nem volt ahhoz a rendszerhez. Az, hogy egy párt magát keresztény-nemzeti irányzatúnak vallja, még nem jelenti azt, hogy kurzus politikát akarna folytatni. A két háború között egy keresztény címkét viselő, markánsan jobboldali politikai irányzat volt hatalmon, amihez ennek a pártnak hivatalosan soha semmi köze nem volt…

És egyes képviselőknek?

Egyes képviselők megfogalmazásaiból talán ki lehetett hallani egy élesebb politikai kereszténység követelését, de az ő nézeteik sem azonosíthatóak a keresztény kurzus eszmeiségével.

• Belföld