Skip to main content

Roppant nyomás nehezedett az SZDSZ-re

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Békesi László kijelentette, hogy amennyiben nem jön létre koalíció, nem vállal szerepet az új kormányban. Befolyásolta ez az SZDSZ küldöttgyűlésének döntését?

Szerintem Békesi állásfoglalása nem játszott szerepet, számunkra nem az ő minisztersége az elsődleges szempont. Az volt a döntő, hogy a közvélemény és a gazdasági élet szereplői részéről, sőt, külföldről is roppant nyomás nehezedett az SZDSZ-re. Nehéz lett volna kitérni a tárgyalási ajánlat elől.

Befolyásolhatja az SZDSZ az MSZP-n belüli erőviszonyokat azáltal, hogy leül tárgyalni, illetve esetleg belép a kormányba?


Számunkra nem az MSZP-n belüli erőviszonyok fontosak, hanem a programok erőviszonyai. Mi úgy gondoljuk, hogy a Szocialista Párton belül Békesi programja reálisabb módon számolt az ország tényleges helyzetével, mint más elképzelések. Az ország érdekében mi a realizmust kívánjuk támogatni, hiszen a megalapozatlan rövid távú sikerekért esetleg unokáinknak kell fizetni.

A szocialista tárgyalódelegációnak tagja Békesi László, sőt, meglepő módon Vitányi Iván is. Van ennek jelzésértéke?


Mindkét pártban sokan nem akarnak koalíciót. Az MSZP olyan delegációt állított össze, amelyben a koalíció támogatói és ellenzői egyaránt kellő súllyal képviseltetik magukat. Ezt a szempontot nekünk is mérlegelni kellett, így az SZDSZ-delegáció is kiegyenlített. Én például inkább a koalíciót ellenzők álláspontját képviselem. Delegációnk jelenleg négytagú, de minden bizonnyal bővülni fog, már csak a protokoll miatt is. Nem biztos, hogy azok, akik ma erőteljesen érveltek a tárgyalások mellett, a koalíciós megállapodás helyességéről is ugyanolyan mértékben meg vannak győződve. Látni kell azonban, hogy az SZDSZ-nek egyre nehezebb volt kitérni ez elől a kihívás elől.

Milyen érvek hangzottak el a koalíciós tárgyalások ellen?

A legsúlyosabb érv az MSZP 54%-a. Adott esetben a szocialisták kormányválság előidézése nélkül is fel tudják bontani a koalíciót. Elhangzott az is, hogy az SZDSZ viselné a népszerűtlen intézkedések következményeit. Feltételezve, hogy ez a kormány szükségképpen sikertelen lesz, a szabad demokraták nagyobb eséllyel indulhatnak az 1998-as választásokon, ha most ellenzékben maradnak. Én azt hiszem, hogy a leendő kormány teljesítményét ma nehéz megítélni, a siker azonban az ország érdeke, függetlenül attól, hogy végül lesz-e koalíció.

Pető Iván garanciákról beszélt. Alkancellári erősségű miniszterelnök-helyettesi pozícióra gondolnak, vagy olyan koalíciós megállapodásra, amely rögzíti, hogy a kormány csak a két fél egyetértésével alkot rendeletet, illetve terjeszt elő törvényjavaslatot?

A tárgyalási sarokpontokról a jövő héten döntünk. Mindkét variáció elképzelhető, esetleg együttesen is. Egyébként Szigeti Istvánnal értek egyet, aki úgy fogalmazott, hogy jogi garanciák nincsenek. Én is politikai garanciákról beszélnék, jogi értelemben vett szerződést nem lehet kötni. Gondoljunk arra, hogy a Fidesszel kötött megállapodásunknak sem voltak garanciái azon kívül, hogy a politikai bölcsesség a megállapodások betartása mellett szólt.

Meddig tartanak a tárgyalások?

Szerintem a szakértőkkel kibővített megbeszélések legalább két hétig elhúzódnak.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon