Skip to main content

Kecskebékák, macskák és a nagy fal

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A GYIVI garzonháza Egerben


Most, hogy fölhúzták a téglacserép falakat a szomszédok, elválasztandó házukat a garzonháztól, nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy rezervátum. A nagy falon túl a sápadtarcúak és a cigánybarnák néznek farkasszemet egymással. A fal nemcsak a szegényeket választja el a gazdagoktól, nemcsak az adófizető jómódúakat a nincstelenektől. „Kecskebékát, macskát, ki tudja, miket esznek ezek, miket dobálnak ki az ablakukon”  panaszolta a szomszéd a postásnak a bentlakók füle hallatára és ámulatára.

A szomszédság a fölhúzott falakat természetesen a GYIVI-vel szeretné kifizettetni. Kérelmüket elutasították, hiába hivatkozott a szomszéd a jogos önvédelem törvény által biztosított jogára. Eddig ugyan semmiféle bántódás nem érte, de ő fölkészült.

Egy esetleges támadásra. Pedig a szomszédság ordibálását leszámítva csönd van. Jelenleg. A „feliratos” konténer is az út szélére helyeződött át, ne hergelje a jelenléte a szemétöntögető szomszédokat, ne illatozzon az ablakuk alá. „A büdös cigik” fölirat is rajta maradt, nem akadt, aki letörölje. A garzonházzal közös falú szomszéd ház egyik gazdája van a legjobban „kiborulva” a kazánház átszüremlő monoton zúgása miatt. Újból vizsgálódtak a zajszintmérők. Nincs mit tenni.

A vadonatúj ház is belülről kezdi megmutatni hanyagul összedobott lényét. A műanyag ajtótok megbillent, ahogy nekitámaszkodtam. „Összegányolták ezt az egészet”  rántja föl a vállát Jolán. Nekem is eszembe ötlik az egyik önkormányzati dolgozó ebéd közben, két kanál leves között elharapott félmondata: „Ugyan, ahogyan azt a házat megcsinálták, oda nem lehet rendes lakásigénylőket beköltöztetni…” A házból ugyan a közös műszaki cikkek „eltűntek”, szinte üres a társalgó, viszont több cicával, kutyussal gyarapodtak. A házban telítődött a létszám az új gondnok-helyettessel, aki volt állami gondozott, nevelőtanár-segéd, s beiskolázzák gimnáziumba. Ő veszi át a jelenlegi tanár-katona gondnoki tisztét január végével.

Egy család van költözködőfélben majd tavasszal  a végleges otthonuk felé. Petráék mindketten állami gondozottak voltak, s így az eddigi előtakarékosságukhoz megkapják kettőjük életkezdési segélyét is, amiből megvehetik kompolti családi házukat. Igaz, eddig csak papíron kapták ki az ötszázezer forintjukat a GYIVI-ből (nincs pénz a számlájukon átmenetileg?).

Laciék keseregnek, pénzük nincs, 5500 a havi kiadás, aminek a fele csak a kötelező előtakarékosság, fele lakbér, „ebből ugyan öt év múlva se lesz lakás egy életkezdési segéllyel”. Fölmerül, lehet, jobb volt az olcsó kis vizes albérletben, ahonnan már előbb beadhatták volna a lakásigénylésüket, talán előbb jutnának valamihez, és főleg „az ember legalább szabadon él, nem egy (közösségnek) berendezett rezervátumban”. Laci ugyanis nem volt állami gondozott, elvált, ez a második házassága.

A hangulat borús, bár mindenki otthon ül ezen a szerdai délelőttön, már senki nem érzi olyan „boldognak” magát, mint egy éve.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon