Skip to main content

Beszélő hetilap, 43. szám, Évfolyam 4, Szám 42

révész: A kocka le van ejtve

nwa [Nagy W. András]: Rózsaszín / Vörös / Zöld

Kőszeg Ferenc: Milyen is volt a forradalom?

Szubjektív jegyzet

Kőszeg Ferenc: Lesz-e nyele az esernyőnek?

Beszélő-beszélgetés dr. Mészáros István Lászlóval

Mink András: Polgárosodás és elitváltás – itthon és szomszédainknál

A Polgári Demokrata Kör hétvégi tanácskozása

: Toldozgatunk-foldozgatunk

A Terézvárosi Családsegítőről

Szabó Lívia: Kecskebékák, macskák és a nagy fal

Solt Ottilia: Gondoskodó önkormányzatot!

: Levélváltás

Révész Sándor: A hős és tenorja

A Chrudinák-ügy

: A Panoráma főszerkesztőjének nyílt levele Hankiss Elemérnek, az MTV elnökének

Nagy Mónika Zsuzsanna: Csillagokon jártam

Egy asszony a Corvin közből

Litván György: Kilencvenkettőben nyolcvanhatról

–kl– [Kozák László]: A munkaerő is költség, nemcsak a gázolaj!

–eö– [Eörsi János]: Óvatos akcióegység

Török Monika: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”

: Sodrással szemben

Szlovákiai lapvélemények a Duna eltereléséről

Bányai Péter: Győztesek és vesztesek

Kovács Miklós: Útilapu kínai módra

Tamara Kalugina: Béke poraira?

Bikácsy Gergely: Proli-Amerika

Szilágyi Lenkével beszélget Bikácsy Gergely

Bán Zoltán András: Korszerűtlen tárca Márai ürügyén

Marno János: Barcarola

Hajdu István: De ki beszél itt avantgarde-ról?

[Kisbali László]: Megemlékezés

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon