Skip to main content

A kocka le van ejtve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szlovák kormány úgy döntött, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 75. születésnapjára szerez magának még néhány kilométer Dunát, mert ami van, az neki nem elég. Eredetileg úgy volt, hogy tőlünk kapja ajándékba Csehországgal közösen, de időközben a mi Gut bácsink elveszített minket az országunkkal együtt, s a békés ajándékozási szertartásból csúnya pörpatvar lett.

Hiába mondják a felnőttek, hogy amiképp a bernáthegyi eb nem élhet lakótelepi lakásban, azonképp a Duna sem élhet repedt betonvályúban, mert depressziós lesz és destruktív, és tönkreteszi a gazdi Lebensraumját… Nagyon oktalanok ezek a kiskorú betonkevergetők.

Hiába mondják a felnőttek, hogy eljátszhatnánk mi közösen is a közös Dunánkkal Rajka és az Ipoly torkolata között, ők csak kevergetik az… izét… a betont, s még egy-két nap, és dobálják a soktonnás betonkockákat a Dunába, mint Aletta lányom a dobókockákat a gulyáslevesbe. Csakhogy a betonkocka élő halra esik, a dobókocka viszont nem élő marhára. A betonkockák miatt éhen hal a Szigetköz, és szomjazni fognak az unokáink, a gulyásleves viszont egyelőre még szerény mennyiségben pótolható.

Alkalom szüli a Duna-tolvajt. Eszébe jutott-e már a Kedves Olvasónak, hogy mi lenne, ha a mi bölcsességünket tenné próbára az alkalom. Ha 1955-ben a KGST megbízásából tervezgető moszkvai GIDROPROJEKT nemcsak a pozsonyi HIDROPROJEKT elképzeléseit vette volna komolyan, és nemcsak a bal oldali oldalcsatorna lehetőségével foglalkozott volna, hanem a jobb oldali lehetőségekkel is, mint egynéhány elhajló magyar vízmérnök. Vagy mi volna akkor, ha a Duna-pusztítással együtt az államhatárvonal is északabbra csúszhatna egy kicsit, ahogy arról még az 1973-as közös beruházási programban szó volt? Vajon akkor is mi volnánk a bölcsebbek? Mi maradna akkor az össznemzeti Duna-barát véleményegységből? És ki minősülne akkor hazaárulónak?

No de hát ezek haszontalan kérdések. Isten napvilága pedig hasznos dolgokra való. Napközben tehát szálljunk síkra a Dunáért, napnyugta után pedig szálljunk magunkba.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon