Skip to main content

Hódolat az interhülyének

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A varangyok általában nem tetszenek az embereknek, viszont tetszenek egymásnak. Különösen márciusban. Ilyenkor szerelemre vágynak, s párzani mennek a vízpartra. Útjukat széles betoncsík keresztezi, a betoncsíkon autók rohangálnak, s kitapossák a varas békát hazánk élővilágából.

Nem mindenhol van ez így. Van, ahol a forgalmas autópályák alá békajáratokat építenek, amerre a szokásaiban megcsökött békasereglet átvonul. Nekünk ilyen öko-extrákra nem futja. Örülünk, ha jut egy kis beton és egy kis szúnyogirtó azok ellen, akiket a kivasalt békák már nem tudtak elfogyasztani. A négykerekű középosztályhoz képest csekély nyomóerővel rendelkező megcsököttek takarékossági okokból kigázolódnak közülünk. Undok, iszamos mocsok lesz belőlük. Miattuk nincs rend és tisztaság az ország útjain.

A varangyok a törzsfejlődés során figyelemre méltó képességekre tettek szert a sárközeli lét hagyományos nehézségeinek elviselésében. Nedves helyen éveken át is életben maradnak táplálék nélkül. A gumikereket azonban nem tudják megszokni. Így áll a helyzet. Azaz így állna, ha nem létezne más, csak autó és béka. De létezik: a vödrös interhülye.

Mit csinál a vödrös interhülye? Idegyűlik hetedhét országból, s a hazai interhülyékkel együtt letáborozik arrafelé, amerre egykoron Szondi és vitézei védték a hont, fogja a vödrét, belerakja a varangyokat az út egyik oldalán, és átviszi őket a túlsó oldalra. Viszi, viszi egy héten át. A magyar varangyot, a magyar autós elől az interhülye. Ez ugyanaz az interhülye, aki a bősi tározónál püfölteti magát a magyar jövőt éltető vízkincs védelmében.

Az interhülye odaáll egy szál vödörrel a hiányzó életvédelmi rendszer helyére, pedig csak ő tudja igazán, hogy milyen bornírt az ő vödre a kellő rendszerhez képest, s hogy mi a jelentősége annak, hogy a béka a saját lábán ugrál vagy cipeltetik.

A vödör a magyar állat- és embervédelmi gyakorlat szimbóluma.

Volt már egyszer szimbólum a vödör a magyar irodalomban is. Sánta Ferenc írt novellát arról, hogyan bomlik fel a halál kiszámított rendje egy katona elméjében, amikor ebből a rendből kiáll egy vödör.

Ilyen bomlasztó erőt adjon az Isten az interhülyék vödreinek is!
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon