Skip to main content

Csalifül

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A mi lapunkból mindig ez a tartalom melletti vezérfül készül el utoljára, Szent Lapzárta éjszakáján. Erre a lapszámra azonban nem készült el a fül. Amit most olvas a kedves olvasó, az egyszerűen nem létezik. Fülíróink java a nyár áldozatául esett. Az egyik a Rábában kergeti a halakat, a másik az Alpokban biciklizik, a harmadik Franciaországban konferenciázik, a szegény negyediket az olimpia nem ereszti el a tévé elől, a maradéknak pedig a nagy melegben besült a kreativitása.

Tanácstalanul nézett egymásra a két sült maradék.

…Írhatnánk esetleg arról, hogy Budapest közepén, a Népligetben ismét vannak aktív, embert ölni és kínozni kész fasiszta pribékek. De hát, hogy mi erről mit írnánk, azt az olvasó úgyis tudja.

Írhatnánk arról, hogy Katona Tamás államtitkár úr a második világháborúban elesett német és magyar katonák (nyugodjanak békében!) sírkeresztje előtt azzal vádolta a mi hazánkat és a németek hazáját, hogy ők, a két haza állította a katonák elé azt az ocsmány feladatot, amelynek teljesítésébe belehaltak. De hát, hogy mi erről mit írnánk, azt az olvasó úgyis tudja.

Írhatnánk arról is, hogy Benedek professzor úr szerint Samír diktátornak és Hitler diktátornak azonos a génállománya (Új Magyarország, 1992. július 27.), s ha Izrael végre „lemond a világhatalmi megalomániájáról, akkor a szétszórtságban élő zsidóság visszanyerheti szellemi irányító szerepét, amire mindig és mindenütt hivatva volt, de amit elvesztett azáltal, hogy befogadó nemzetei ellen fordult”. De hát, hogy mi erről mit írnánk, azt az olvasó úgyis tudja.

Viszont van valami, amit a derék, ágyban éjszakázó olvasó nem tud, csak a kevésbé derék szerkesztő, aki éjnek évadján taxizik haza a Rákóczi tér közelében lévő szerkesztőségből, a könnyűvérű hölgyek munkahelyén keresztül. Nos, a fülhíjas, csüggedt szerkesztő azt látta a taxiból, hogy a ledér perszónák egyik napról a másikra egyenruhába öltözködtek. A József utcában és a Mátyás téren legalább másfél tucat szabadtéri kéjnő viselt azonos szabású, fehér miniszoknyát. Na, hogy mi erről mit írnánk, azt biztos nem tudja a kedves olvasó.

De most már nem is fogja megtudni, mert a fül helye betelt.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon