Skip to main content

Nem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Demokrácia akkor van, ha a polgár elhiszi, hogy demokrácia van. Ha elhiszi, hogy azt választhatja, ami és aki megítélése szerint jobb. Demokrácia akkor nincs, ha a polgár elhiszi, hogy a hatalom birtokosa adott, és ennek az adottságnak megfelelően kell nem képviselőt, hanem protektort választania. Az ellenállásnak nincs esélye, a kormány és a kormányfő akaratával szemben semmi sem történhet, és senki sem állhat meg, hogy csak a kormány oldalán találhat nyugalmat és biztonságot.

Erre szolgáltatott volna megdönthetetlen bizonyítékot a kormánytól független legmagasabb állami méltóság és a leghitelesebb, legnépszerűbb magyarországi politikus, ha kimondja azt az igent, amelyet nyilvánvalóan csak önazonosságának feladásával és legjobb meggyőződése ellenére mondhatott volna ki. A médiaháború legfontosabb célja végül is ennek a bizonyítéknak a megszerzése volt: ha Göncz Árpád alattunk – ki felettünk?!

Göncz Árpád nemet mondott, ellenbizonyítékot szolgáltatott, és ezt az ellenbizonyítékot csak az semlegesítheti, ha Göncz Árpád ebbe a nembe belebukik. A kormánykoalíciónak most már nem lehet más érdeke, minthogy ez megtörténjen. Az elnök megbuktatása jogi eszközökkel és jogi érvekkel aligha lehetséges. Ehhez a parlamentnek kétharmados többséggel kellene a köztársasági elnök „ügyét” az Alkotmánybíróság elé utalnia, ez a kétharmados többség pedig a kormánykoalícióból nem telik ki. Az egyetlen lehetőség egy olyan viharos erejű Göncz-ellenes hecckampány kirobbantása, amely az elnök lemondásához vezethet. Ez a hecckampány most meg fog indulni. És a demokrácia alapkérdése az, hogy lesz-e elegendő erő a nyilvánosságban, lesz-e elegendő erő a társadalomban ahhoz, hogy az elnököt a kibontakozó rágalomhadjáratban a helyén megtartsa. Kap-e akkora támogatást, hogy öntudattal és meggyőzően hivatkozhat rá befelé s kifelé, amikor a lemondásáért ordítozóknak azt mondja: nem.

És rajtunk is múlik, akik szeretjük a szabadságot, szeretjük azt a kedves idős embert, aki az új magyar demokrácia legkeményebb, legnyugodtabb politikusa.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon