Skip to main content

Levélváltás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Öt magyar származású német állampolgár, valamennyien a Frankfurt–Budapest Baráti Társaság tagjai (amely sajátos módon nem kapott meghívást a Magyarok Világszövetsége kongresszusára, holott rendszeresen lát vendégül magyar közéleti személyiségeket, és több jótékony célú koncertet rendezett magyarországi rászorulók javára) levelet intézett Kohl kancellárhoz. Levelükben röviden ismertették a Csurka-dolgozat tartalmát, és arra kérték a német Kereszténydemokrata Unió elnökét, hogy nyilvánosan foglaljon állást az ügyben. „A nyilatkozat elmaradása – írták – azt a kínos látszatot kelthetné, mintha a CDU megjegyzés nélkül tűrné antiszemita, rasszista, már-már nyíltan fasiszta nézetek hangoztatását az európai keresztény pártok soraiban.”

A levélre Kohl kancellár szövetségi pártelnök nevében a CDU főtitkára választolt, írása azt mutatja, hogy Antall miniszterelnök külföldi politikusok jelenlétében határozottabban utasítja el Csurka István nézeteit, mint a magyar parlament színe előtt. Kijelentései a külföldi politikusokat láthatólag megnyugtatják. Nem lehetne megpróbálkozni a magyar közvélemény megnyugtatásával is?



Tisztelt dr. Eidus úrasszony,
Tisztelt Bánki úrasszony,
Tisztelt dr. Ivanits úr,
Tisztelt Paetzke úrasszony,
Tisztelt Trischler úr,

Bonn, 1992. szeptember 29.

1992. szeptember 10-én kelt, a Csurka István úrral, a Magyar Demokrata Fórum alelnökével kapcsolatos eseményekre vonatkozó levelüket dr. Helmut Kohl szövetségi kancellár úr, a német Kereszténydemokrata Unió szövetségi elnöke nevében is köszönöm.

Közölhetem Önökkel, hogy az ügyet nyomban annak ismertté válása után különböző szinteken egyértelmű módon megvitattuk testvérpártunkkal, a Magyar Demokrata Fórummal. Legutóbb erre dr. Wolfgang Schäuble képviselő úr, a Szövetségi Gyűlés CDUCSU frakciójának vezetője szeptember 15-16-i budapesti látogatása alkalmával került sor.

A Magyar Demokrata Fórum valamennyi megbeszélés alkalmával egyértelművé tette: az antiszemita hangok keletkezésével kapcsolatos benyomásokat sajnálatosnak tartja. A Magyar Demokrata Fórum a legkevésbé sem antiszemita, Csurka úr kijelentései nem felelnek meg a pártvéleménynek, és Antall József miniszterelnök is visszautasította őket.

Bizonyosak lehetnek benne, hogy a német Kereszténydemokrata Unió mint a németek és zsidók közötti megbékélés élharcosa ebben és minden további esetben határozottan fellép minden antiszemita indulat ellen.

Baráti üdvözlettel
Peter Hinke





















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon