Skip to main content

A Panoráma főszerkesztőjének nyílt levele Hankiss Elemérnek, az MTV elnökének

Vissza a főcikkhez →


A most kirobbant vita Bányai intendáns és az Ön legutóbbi önkényes döntése miatt csupán egy mozzanata a Panoráma és a Külpolitikai Főszerkesztőség többi műsora ellen folytatott szívós és kíméletlen megsemmisítési kampányuknak. Szerkesztőségünk sajnos kénytelen volt hozzászokni az elmúlt évtizedekben Aczél György tévés helytartóinak az Önökéhez hasonló önkényeskedéséhez, igazságtalanságához, hazudozásaihoz és magyargyűlöletéhez. Állandóan sajtószabadságról, autonóm, szuverén újságírásról beszél, miközben sérti a sajtószabadság legelemibb normáit, úgy, ahogy ezt a sajtómaffia agitpropos urai tették hosszú éveken velünk, a Panorámával.




Kivéve néhány rövid periódust a rendszerváltozás után (Nemeskürty tanár úr elnöksége), a TV kívülről irányított, vezérelt vezetői bennünket mindig büntettek, tőlünk mindig pénzt és műsoridőt vettek el. Ez történik ma is. Függetlenségünk, önálló véleményünk, szókimondó stílusunk akkor sem tetszett, most sem tetszik a tévé vezetőinek, illetve azoknak a pártvezéreknek, idegen „patrónusoknak”, akik mozgatták őket. De ehhez már hozzászoktunk. Az igazi alkotónak mindig meg kell küzdenie az ostobasággal, a klikkszellemmel és a lihegő, elfogult pártoskodással. Korábban például Győri Imre, az MSZMP KB agitprop. titkára 1981-ben plénum előtt többször azzal vádolt, hogy műsoraimat úgymond az „imperializmus szócsövévé” tettem, hogy „szembe köpöm a magyar külpolitikát”, mivel 10-15 évvel ezelőtt sem „heréltem ki” azokat a nyugati riportokat (pl. Brzezinskivel, Flora Lewisszal, Egon Bahrral, Theo Sommerrel stb.), amelyek bírálták a Szovjetunió és csatlósai politikáját. Ön is legutóbb azzal rágalmazott meg engem egy parlamenti bizottság előtt, hogy „károkat okozok a magyar külpolitikának”. Tanulékony az új tévéelit. De a történelem bennünket igazolt és igazol most is, akár a szerb agresszió, a szlovák nacionalizmus vagy az izraeli politika megítéléséről van szó. Több mint húsz éve kialakított újságírói stílusunk, magatartásunk ma is érvényes: nem szabad meghunyászkodni, lefeküdni, párthatalmasságokhoz, hataloméhes politikai klikkekhez dörgölőzni.





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon