Skip to main content

M. A. [Mink András]

M. A. [Mink András]: „Utolsó este a lebontásra ítélt Ilkovits-büffében”


A Magyar Távirati Iroda 1956-os forradalomra (ellenforradalomra?) vonatkozó fotógyűjteményében furcsa borítékra lelhetünk. A borítékra az van írva: „Utolsó este a lebontásra ítélt Ilkovits-büffében, az alvilág találkozóhelyén.” A boríték több tucat felvételt tartalmaz, a felvételek a jelzet tanúsága szerint 1961-ben készültek. A képeken gyanús képű figurák, férfiak és nők, batyuval, nagykabátban, jampisan hátratolt Al Capone-kalapban támaszkodnak a pultnak, és hörpölgetik a napi betevő kevertjüket.

A fotósorozat elkészülte és „képbe helyezése” nem a véletlen műve.


M. A. [Mink András]: Tipicsno nás


Amikor az itteni emberek először meglátják a fényképét, rendszerint elmosolyodnak és megjegyzik: Tipicsno nás.”[1] Jellegzetesen közülünk való. A világ első űrhajósa nem származhatott máshonnan, mint a világ első szocialista államából. Ifjúnak, életerősnek és tökéletesnek kellett lennie, mint annak a rendszernek, amelyik Föld körüli pályára küldte. „Jurij Alekszejevics… mosolyog, ragyognak a szemei.

M. A. [Mink András]: Politizáló Alkotmánybíróság?


A testületet szerepe eleve arra ítéli, hogy „betegyen” a mindenkori kormánynak. Ezért nem szerette az AB-t az egykori MDF-es koalíció, és ünnepli most, és ezért ünnepelte akkor az egykori szoc-lib. ellenzék, és morog rá most, kormányzati helyzetből. A kérdés értelmesen csak úgy vethető fel, vajon az AB jobban „betesz-e” a mostani kormánynak, mint az előzőnek. Hát, lássuk.

Áthúzódó ügyek

A kérdés vizsgálatakor a legelső mérlegelendő tényező az Alkotmánybíróság hihetetlen túlterheltsége.




M. A. [Mink András]: Védett rendőrök


Rituális ellenségek

A rendőrség és a Fradi-szurkolók viszonya hagyományosan, sőt úgyszólván rituálisan rossz. A rossz viszony a történelmi múltba vezet vissza, amikor a Fradi amolyan „ellenzéki” csapat volt a rendszer által hivatalosan támogatott más focicsapatokkal, például a Honvéddal vagy a Dózsával szemben. A Fradi győzelme mindig Dávid győzelme volt a hatalom Góliátjaival szemben. Természetes, hogy nem a tavalyi volt az első konfliktus a rendőrök és a „fradika” hívei között.


M. A. [Mink András]: A magyar zsidóság kárpótlása

Az elhúzódó kárpótlásokról


A Német Szövetségi Köztársaságnak a zsidóság kárpótlását célzó 1956-ban és 1957-ben hozott két törvénye eredetileg nem terjedt ki a magyar zsidóság sérelmeire. 1971-ben azután a németek a magyar kormánnyal, illetve a Nácizmus Üldözötteinek Országos Érdekvédelmi Szervezetével (NÜÉSZ) kötött külön megállapodás alapján mintegy százmillió márkát utaltak át a magyar államnak, amit azonban kizárólag a deportálás során elvesztett személyi vagyontárgyak megtérítésére lehetett felhasználni. Az elosztást maga a NÜÉSZ végezte, de az összeg nagy részét nem kapták meg a jogosultak.

M. A. [Mink András]: Bosznia és a történészek


„A muszlinokat, a horvátokat és a szerbeket teljesen magával ragadta a múlt igézete” – írta a Pentagon két elemzője néhány héttel ezelőtt a New York Timesban. Az effajta historizálás fölöttébb kényelmes álláspont – figyelmeztetett Thomas Laqueur, a neves kaliforniai történész, aki néhány társával együtt péntek este a budapesti Városházán vendégeskedett. Az amerikai politikai elemzők szeretik úgy beállítani dolgot, mintha a balkáni válság nem jelenkori politikai szándékok és erők működése és összecsapása nyomán tört volna ki, hanem a messzi múltba visszanyúló gyökerei volnának.

M. A. [Mink András]: Énekszó és tánc…


Tavaszi ünnepeink megfogyatkoztak. A német csapatok kiűzetését, mivel az éppen egybeesett a „szovjet” erők benyomulásával, manapság nem ünnepeljük, annál is inkább, mert a dátum is bizonytalan.

M. A. [Mink András]: Temetni jöttem, nem dicsérni…


A Fidesz indulása maga volt a csoda. A párt (akkor még csak az ifjúságé) lépésről lépésre együtt növekedett az új magyar demokrácia fiatal hajtásaival, valósággal összeforrt velük. Abból lehetett tudni, hogy más világ jön, hogy a Fidesz még mindig létezik, sőt egyre biztosabban létezik.

M. A. [Mink András]: Kombinatorika


A spontán módon összeálló kultúrellenzéki (amelybe nemcsak a tényleges ellenzék tartozik) narratíva szerint a minisztérium által előterjesztett NAT, a maga voluntarista, radikálisan újító vonásaival, szerves részét alkotja az SZDSZ kulturális offenzívájának. Pedig Horn Gábor jó előre jelezte, hogy a szakma határozott elutasítása esetén nem fogják az iskolareformot keresztülerőltetni.

M. A. [Mink András]: A kultúrban

Gyere ki a kultúr elé!


Ismét nyakunkon a kultúrharc. Ha ezt a szót hallom, a közismert zsánerkép jut eszembe, a szombati mulatságon a víg cimborák körében valaki bedobja a varázsigét: Öreg, gyere ki a kultúr’ elé! Most a helyzet bonyolultabb. Egy rojtos nadrágú bölcsész ma lényegében egy módon lehet milliomos: a médiákokban. Így nem csoda, ha a „kultúrharc” leginkább ezek körül burjánzik. Viszonylag ritkán lehettünk tanúi olyan tüntetéseknek, ahol a „Ki a liberálbolsevik énektanárokkal az általános iskolákból!” jelszavát skandálta volna a feldühödött tömeg.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon