Skip to main content

M. A. [Mink András]

M. A. [Mink András]: „A gyarló ember azt hiszi, hogy mindent meg lehet magyarázni”

Interjú John Lukáccsal


Egyik könyvében meglehetősen sötét képet festett új hazája XX. századi történelméről. Bürokratizálódás, eltömegesedés, uniformizálódás, megállíthatatlan anyagi és szellemi infláció. Mit szóltak ehhez odakint?

Nem szóltak különösebben semmit. De ha túl nagy lett volna a hírverés, akkor gyanút fogtam volna.

Miért?

Nézze, Amerikában van három nagy tévétársaság, egyenként hetvenmillió nézővel. Akkor kerül az ember reflektorfénybe, ha pár percre bejut valamelyik műsorba. De ilyen meghívót csak az kap, akinek a könyve nagy port ver fel.






M. A. [Mink András]: „A falak nincsenek gumiból…”

Interjú Dr. Cseresznyés Lászlóval, az ELTE főigazgatójával
Megáll az ész?


1992-ben született egy megállapodás az egyetemek és a Pénzügyminisztérium között, miszerint az egyetemek növelik a hallgatói létszámot, a költségvetés pedig állja a számlát. Mi történt azóta?

A nagyralátó tervek szertefoszlani látszanak. A pénzügyi kormányzat gazdasági csődhelyzetet emleget, és jövőre nemhogy növelni, de csökkenteni akarják az egyetemek támogatását. Bár ők azt mondják, hogy relatív növekedést biztosítanak a felsőoktatásnak, mert innen kevesebb pénzt vonnak el, mint más területekről.


M. A. [Mink András]: Ápolás Pátyon

Egészségünkre…


A rendszerváltás az egészségügyben és a szociális ellátásban is teret nyitott a magánvállalkozások előtt. Gombamód szaporodnak az időseket ellátó magánotthonok, nyilván azért is, mert ezen a területen viszonylag kis befektetéssel és speciális képzettséget nem igénylő jártassággal is bele lehet vágni; ráadásul az egyre öregedő magyar társadalom hosszú távon biztos piacot nyújt az ilyen vállalkozások számára. A hétvégén a kissé zilált, de csendes, Budapesthez közel fekvő Pátyra látogattunk, a Naplemente otthonba, ahol az intézmény tulajdonosa, dr.

M. A. [Mink András]: Érdekegyeztetés Nagy-Britanniában

Libikóka vagy hinta


A britek, mint szinte mindent, az érdekegyeztetést is másképp csinálják, mint mi, szegény, kontinentális páriák. Jobban mondva náluk formális érdekegyeztetés sehogyan sem folyik. Nincs a magyarországihoz hasonló Érdekegyeztető Tanács vagy bármilyen hasonló fórum, a parlamentet és a kormányt semmi nem kötelezi arra, hogy a politika alakításának kérdésében bárkivel bármilyen előzetes konzultációt folytasson.

M. A. [Mink András]: Csöbörből vödörbe

Fidesz-kongresszus


A hely szelleme


Jó két évvel ezelőtt, amikor úgy látszott, semmi sem állhat a fiatal demokraták útjába, a Pécsett, a virágzó polgárvárosban tartott, nagyszabású banzájjal és fesztivállal egybekötött kongresszus után Tolna megye összes közlekedési rendőre a Szekszárd előtti elágazásnál gyülekezett, hogy megtizedelje a sikerektől megrészegült, hazafelé tartó fideszes konvojokat. De ki törődött akkor ezzel?

A most szombaton rendezett rendkívüli kongresszus helyszíne, a válságos helyzetben lévő Vasas angyalföldi kézilabda-csarnoka egészen más hangulatot idézett.



M. A. [Mink András]: Kereszténydemokrácia válaszúton


Milyen változásokat tart szükségesnek a párt vonalvezetésében és parlamenti politikájában?

Kormánypártból ellenzéki párttá leszünk. Eddigi parlamenti megszólalásaink során a kritikának szűkebb tér jutott. Nehéz előre megmondani, milyenek leszünk ellenzéki pártként, amikor még azt sem tudni, milyen lesz a kormánykoalíció.


M. A. [Mink András]: Rajtunk a sor?

Liberális világkonferencia


„It is our turn! „Rajtunk a sor!” – hirdette a fentiek jegyében a Liberális Internacionálé budapesti Világkonferenciájának jelmondata. Öntudatos liberális ezt persze nem is gondolhatja másképp, de a kérdőjel mégsem indokolatlan. 1989 Kelet-Európában a liberális eszmék nagy győzelme is volt. Ma viszont a liberalizmus visszaszorulóban van.

M. A. [Mink András]: Spanyolország a választások után


Az előjelek nem sok jót ígértek a lassan már tizenkét éve kormányzó szocialistáknak. Az előző évtized példátlan sikersorozata után, amikor is az egy főre jutó nemzeti jövedelem tíz év alatt a tízszeresére nőtt (1200-ról 12 000 dollárra), a gazdaság visszaesett, a munkanélküliség ismét 20 százalék fölé emelkedett. A válságot tovább mélyítették a kormányzat korrupciós botrányai, amelyek idén tavasszal kis híján pártszakadásba torkolló vitákat gerjesztettek a kormánypárton belül.

M. A. [Mink András]: Hová lett a médiatörvény?


Feles vagy kétharmados

A szavazás kudarca után a pártok értelemszerűen egymást vádolták. A kormánypolitikusok főleg azt hangoztatták, hogy az ellenzék, elsősorban a kétharmados többséget igénylő fejezeteknél, saját módosító indítványait sem szavazta meg, még abban az esetben sem, amikor a koalíció azokat elfogadta volna, és ezzel a taktikával lényegében „megfúrta” az egész tervezetet. Vagyis a végszavazásra a törvény olyan „lyukas” lett, hogy nem lett volna értelme elfogadni.


M. A. [Mink András]: Megvan a negyedik

SZDSZ-Polgári Demokrata Kör


Egy: megérett a meggy.
Kettő: Feneketlen teknő.
Három: Várom a párom.
Négy: Hová mégy?
(Gyermekmondóka)

A PDK politikai irányvonala valahová a szabadelvűek és a szociálliberálisok közé sorolható. Nem értenek egyet a Konzervatív Unió szerintük idejétmúlt, a szociális kérdések iránt érzéketlen klasszikus liberális alapvetésével, hiszen a polgári léthez nemcsak a jogok biztosítása, hanem e jogok gyakorlásának lehetősége is hozzátartozik. De nem hisznek a hagyományos állami újraelosztás hatékonyságában sem.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon