M. A. [Mink András]

Nyomtatóbarát változat

A spontán módon összeálló kultúrellenzéki (amelybe nemcsak a tényleges ellenzék tartozik) narratíva szerint a minisztérium által előterjesztett NAT, a maga voluntarista, radikálisan újító vonásaival, szerves részét alkotja az SZDSZ kulturális offenzívájának. Pedig Horn Gábor jó előre jelezte, hogy a szakma határozott elutasítása esetén nem fogják az iskolareformot keresztülerőltetni. A magukból kikelt bírálók arról is megfeledkezni látszanak, hogy ha itt átgondolt stratégiáról van is szó, az nem az SZDSZ ravaszul kigondolt, új keletű, fű alatti kultúrpuccsának stratégiája, hanem egy jóval prózaibb stratégia: mégpediglen maga a kormányprogram. Ezen újonnan felfedezett történelmi relikviában a következő olvasható: „A közoktatási törvény módosítása során a kormány összhangba kívánja hozni a képzési szintek rendszerét. Távlatilag a háromszintű (alap-, alsóközép- és felsőközépfokú) iskolaszerkezet kialakulását tartja kívánatosnak. Az egységes és közös, általános alapképzés időtartamát úgy kívánja megnövelni, hogy csak a felsőközépfok szintjén váljanak el egymástól a képzés különböző irányai. A kormány… szükségesnek tartja, hogy a szakképzés csak 16 éves korban, tízéves általános képzési szakasz után kezdődjék el.” Sok meglepetést tehát a NAT vázolta elképzelés a 6+4+2-es vagy 6+6-os oktatási szerkezetről nem kellett volna, hogy okozzon. A hökkent rácsodálkozás, ha vannak is megfontolást érdemlő érvek, érthetetlen.

A kritika szintjei

A több oldalról is megfogalmazódó bíráló megjegyzések nem egy tőről fakadnak. A jelekből ítélve az MSZP, a pedagógusok érdekvédelmi szervezeteinek támogatását maga mögött tudván (vagy az ok netán az okozat?) szemlátomást szeretne visszatáncolni a kormányprogramban vázolt, radikálisnak ítélt elképzelésekhez képest. Legalábbis erre utal Dr. Orosz Istvánnak, az MSZP oktatási kabinetje vezetőjének állásfoglalása a Népszabadság március 9-i számában. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy míg mostanáig konszenzus mutatkozott abban, hogy a korábbi 8+4-es szerkezet a spontán folyamatok következtében már eleve bomlásnak indult, ezért elengedhetetlen a koncepcionális változtatás, a Pedagógusok Szakszervezete legutóbbi állásfoglalásában már egy újabb lépést tett hátrafelé: leszögezték, hogy a NAT túlzott radikalizmusa azért elfogadhatatlan, mert a bomlás korántsem olyan nagy mértékű, mint azt korábban tudni vélték. Innen már csak egy lépés a „ne is történjék igazából semmi” klasszikus (vö. Friedrich von Hayek) szakszervezeti álláspontja.

Alaptalan vizsga

A kifejezetten szakmai szervezetként megalakult GOSZ (Gimnáziumok Országos Szövetsége) egyes prominens vezetőinek álláspontja némileg árnyaltabb. Egyik fő sérelmük a magyar közélet minduntalan visszatérő, általános motívuma: mielőtt az egyébként kiváló elméleti szakemberek ott fönt eldöntenék, mi is a teendő, illene meghallgatni a gyakorlat első vonalában küzdő „talpasok” tapasztalatait és véleményét is. A szervezet létrehozásának egyik alapvető célja az volt, hogy az egymásnak is ellentmondó, átgondolatlan, az iskolákon belül káoszhoz vezető döntések meghozatalának elejét vegyék. (Például annak az újabb keletű döntésnek, hogy a diák érdemben minősíthesse, és bizottság előtt kifogásolhassa az érettségi dolgozatának az elbírálását.)

A GOSZ-t tehát nem a NAT-ellenesség hívta életre, de ma kétségkívül a NAT a casus belli. Négy éve folyik a huzakodás a nemzeti alaptantervről – mondják –, anélkül hogy a munkába bevonták volna a gyakorlati szakembereket. Doba László, a szervezet főtitkára, a budapesti Eötvös József Gimnázium igazgatója, igaz, szigorúan párton kívüli magánemberként, lapunk kérdésére elmondta: semmi baja a NAT liberális szellemével, ami tág mozgásteret biztosít az egyes iskoláknak, hogy maguk alakítsák ki képzési rendjüket és ehhez igazodó helyi tanterveiket. Ezzel azonban nem spórolható meg valamilyen egységes oktatáspolitikai koncepció kidolgozása, ami rendet teremt a gombamód szaporodó iskolatípusok és tanrendek áttekinthetetlen dzsungelében. Ráadásul a szabad szellemnek ellent is mond a 16 éves korban leteendő alapvizsga követelménye, ami bizonyos tantárgyak esetében értelmetlen és megvalósíthatatlan. A matematika vagy az idegen nyelvek például olyan, strukturálisan építkező tantárgyak, ahol az ismeretek a diák intellektuális fejlődésével párhuzamosan, azzal összhangban gyarapíthatóak, és az előrehaladás az egyes lépcsőfokok szintjén is egzakt módon mérhető. Ezek esetében lehet értelme az alapvizsgának. A humán tudományokra ez már nem áll. Az ókori irodalom és történelem intellektuális értelemben semmivel sem könnyebb, mint mondjuk a XX. századi, az ismeretanyag elsajátítása pedig hosszú folyamat, ami értelemszerűen csak lineáris, vagyis kronologikus rendben képzelhető el. Az alapvizsga, ami kettészakítja a készség fejlődésének, illetve az ismeretanyag gyarapításának folyamatát, méghozzá a legérzékenyebb pillanatban, valójában semmit nem mond a diák előmeneteléről. Továbbá az alapvizsga utáni két évben a tanulóktól olyan önálló munkát várna el ez a szisztéma, amire még valójában képtelenek.

Az oktatási rendszernek figyelembe kell vennie azt – tette hozzá az igazgató úr –, hogy a gyerekek nem azonos korban jutnak el a gimnáziumi képzés kívánta fizikai és szellemi fejlettség szintjére. A nyolcosztályos gimnázium túl korán, tízéves korban szelektál a diákok között. Az Eötvösben ezért részesítik előnyben a külföldön már bevált 6+6 osztályos rendet, amikor az első szelekció 12 éves korra tolódik ki, és a diáknak még 14 éves korában is van esélye arra, hogy be-, illetve visszakapcsolódjék a magasabb szintű középfokú képzésbe. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szociális helyzetből fakadó hátrányok minimalizálhatóak, ami egy demokratikus társadalomban alapkövetelmény. Ezzel a képzési renddel ráadásul véget lehetne vetni annak a meggyökeresedett gyakorlatnak is, hogy a diák lényegében kétszer tanulja ugyanazt: egyszer alacsonyabb szinten az elemi iskolában, egyszer pedig a gimnáziumban. Ha lenne egy jól kidolgozott kimenetszabályozás az első hat, illetve a második hat év után, amelynek koronája a mainál sokkal nagyobb súlyú érettségi vizsga lenne, akkor fölöslegessé válna az egész képzést lefedő, szükségképpen merev Nemzeti Alaptanterv körüli egész hercehurca.

Esélyegyenlőség és értelmiség

A GOSZ állásfoglalásának egyik fő kifogása a Nemzeti Alaptanterv tervezete ellen az volt, hogy az nem biztosítja a magas szintű értelmiségi képzés feltételeit. A tíz évig tartó általános képzés elleni legfőbb ellenérvük éppen ez. Ugyanakkor a tízéves képzés hívei éppen az esélyegyenlőség biztosítékát látják ebben az elképzelésben, ami, mint kiderült, az Eötvös Gimnázium igazgatója számára is alapvető szempont. Doba úr az ellentmondást egy pillanatig sem tagadta: mielőtt erről a kérdésről beszélünk, mondta, két dolgot kell tisztázni. Először is azt, hogy miképpen biztosítható az egyes iskolák közti átjárás. Ennek technikai- és létszámkorlátai vannak. A gimnáziumok többségében nagyon kicsi a lemorzsolódás, így a már 12-14 éves korban beiskolázott évfolyamokba nem lehet 2-4 évvel később átvenni máshonnan diákokat, mert nincs hova leültetni őket. Ez a korlát teljesen független attól, hogy egyébként a jelentkező alkalmas lenne-e a magasabb szintű középiskolai tanulmányokra. Másodszor: el kell dönteni, vajon milyen szerepet szánunk a gimnáziumoknak, amelyek hagyományosan a magas szintű értelmiségi előképzés színterei, méghozzá ebben a műfajban a világ élvonalába tartoznak még ma is. Ezt az értékes történelmi hagyományt vétek lenne szétrombolni csak azért, hogy az ezredfordulóra papíron kimutathassuk: a magyar diákok 80 százalékának van érettségije. Más, szakirányú képzést nyújtó iskolatípusokban hasznos lehet a pályaválasztás kitolása, a hosszabb általános képzés, de ezt el kell választani a gimnáziumok más természetű funkciójától.

P. S. 12 faktoriális

Báthory Zoltán helyettes államtitkár a parlament oktatási bizottsága előtt megerősítette, hogy a minisztérium a tízéves alapképzést tartja kiindulópontnak, de ezen belül, a közoktatás egészét lefedő 12 éves időtartamra értelmezve a legváltozatosabb formákat is el tudják képzelni, beleértve a 6+6-ot vagy akár a 8+4 fennmaradását is, de szó lehet a 8+3, a 9+3, sőt… A szakértők és politikusok közszáján forgó számkombinációk kezdenek kombinatorikus jelleget ölteni. Mielőtt a rugalmas alkupozíció oltárán füstbe veszne az alku tárgya maga, tisztázni kellene, hogy mi is a probléma. De hát, ahogy T.G.M. írta volt: a demokrácia lényege az, hogy a szakértelem és a politika a mélystruktúrában egy.

• Gazdaság és társadalom