Skip to main content

A többpártrendszer nem volt időszerű

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélgetés Bereczki Vilmossal, az FKgP képviselőjével és egyik újraalapítójával az Antall–Grósz-levélváltásról


Beszélő: Úgy hírlik, hogy előzőleg megmutatta Antall Józsefnek a kérdéses levelet.

Bereczki Vilmos: Hogyhogy előzőleg! Amikor megkaptam, akkor.

Beszélő: És megkérdezte tőle, hogy ez a levél hiteles-e.

B. V.: Igen, a Parlament folyosóján. Úgy gondoltam, hogy mivel a miniszterelnökre vonatkozó iromány került a kezembe, azt erkölcsileg egy koalíciós képviselőnek kötelessége a miniszterelnökkel közölni.

Beszélő: Ennek a levélnek az alapján hogyan ítéli meg a miniszterelnök úr politikai szerepét 1988–89-ben?

B. V.: Hát, aki átélte a ’88–89-es időszakot, az tudja, hogy az rendkívül zűrös időszak volt, ha szabad így mondanom. Sokféle szempontból, sokféle módon értékeltük az eseményeket. Én annak idején a demokratikus ellenzékhez tartoztam, a magam részéről nagyon jó kapcsolatban voltam nyugati rádióállomásokkal, a BBC-vel, a Szabad Európával, írtam a szamizdatokba is. Ha aggályaim lettek volna, én ezekbe a lapokba írtam volna meg, vagy pedig ezekben a rádiókban fejtettem volna ki a véleményemet, mint ahogy azt meg is tettem nemegyszer. A miniszterelnök úr, aki az ellenzékben nagyon keveset mozgott, és csak a ’88-as év során tűnt fel, nyilván nem rendelkezett ilyen kapcsolatokkal, és nem is kereste ezeket, ő úgy látta jónak, hogy egy ilyen levélben fejtse ki az álláspontját.

Beszélő: És hogyan ítéli meg a levél politikai mondanivalóját?

B. V.: Nem volt még időm teljes mértékben áttanulmányozni az írást. Antall József elítélte valóban valamilyen szinten a sportcsarnoki Grósz-beszédet, és egyfajta konszenzusszellemet is lehetett érezni a levélből. Különösen annál a mondatánál, amikor az MSZMP-ről kifejti azt, hogy meg kell tisztítani, és akkor politikai erő marad az országban. Ezt történelmi tévedésnek is lehet nevezni. Azt hiszem, hogy 1988 novemberében, amikor újból életre hívtuk a Kisgazdapártot a Pilvaxban, ahol ő is jelen volt, mi már világosan és tisztán láttuk, hogy a sztálinista baloldallal itt már jövő tovább nem lesz. Eszünkbe se jutott, hogy a Grószék valaha még politikai tényezők lesznek ebben az országban. De hát ehhez úgy kellett élni, ahogy mi éltünk.

Beszélő: Tehát úgy gondolja, hogy ez egy téves történelmi helyzetmegítélés volt?

B. V.: Igen, én ezt így szeretném gondolni.

Beszélő: Hogyan emlékszik vissza, Antall József milyen szerepet játszott a Kisgazdapárt újjáalakulásában?

B. V.: Antall József valóban részt vett a pilvaxbeli találkozón, ahol elmondta, hogy nem kíván a Kisgazdapárt soraiba belépni. Erre voltak érvei is. Szerinte csak a történelmi grémiumnak lenne joga a pártot életre hívni, tehát nekünk mint ellenzéki jöttmenteknek, ez nem áll jogunkban. Én elnököltem, tehát világosan emlékszem, de birtokomban van egy hangfelvétel is. Azt is közölte, hogy nem éppen törvényes úton járunk… és azt is elmondta, hogy tudomása van arról, hogy politikai döntés van arról, hogy… ez most nem megy. Ezt Bognár professzortól hallotta. Ezt mi tudomásul vettük, és azt is, hogy a jelenléti ívet csak mint résztvevő írja alá.

Beszélő: Antall József azt mondta, hogy az MSZMP-nek van erről valamilyen politikai határozata?

B. V.: Nem. Úgy mondta, hogy politikai döntés van a többpártrendszerrel kapcsolatban, és az ebben a pillanatban nem időszerű.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon