Skip to main content

Beszélő hetilap, 3. szám, Évfolyam 4, Szám 3

Solt Ottilia: Komoly úr, komoly szándékkal

nwa [Nagy W. András]: Késő bánat / Ezeréves országülés / Kisgazdák / A bolygó szovjet

Láng László: Mi volt ott?

Mink András: Menekülés előre

A nagy(hangú) gazdák kisválasztmánya

M. A. [Mink András]: A többpártrendszer nem volt időszerű

Beszélgetés Bereczki Vilmossal, az FKgP képviselőjével és egyik újraalapítójával az Antall–Grósz-levélváltásról

Bauer Tamás: Történelmi lecke Antall tanár úrtól

Varga Kristóf: Ecc-pecc kimehecc…

Idegenek a hazában

–solt: A gyűlölet gyertyái

Kőszeg Ferenc: Előbb üss, azután gondolkodj!

Upor Péter: Tárt torokkal

A TIB válsága

Csorba Béla: Miért nem tettem eleget a behívóparancsnak?

Eörsi István: [Csorba Béláról]

Sonja Licht: Levél Abszurdisztánból

Vajna János: A kéksisakosokra várva

Nagy Gábor: Bush, az autóügynök

Kovács Miklós: Algéria fegyverben

Eörsi János: Ami kedvező, az kormánypárti!

Tóth István János: Kormánypártok ellenzékben

Az szja-törvény parlamenti vitájának margójára

Révész Sándor: Az igazi front merőleges a Dunára

Beszélgetés Vargha Jánossal

Ladányi János: A lakásprivatizáció dilemmái

Győri Péter: Melyik irányba menjünk, avagy mi legyen a lakókkal és a lakásokkal?

Garai László: Quo vadis, tovaris?

Különvélemény a modernizáció útjáról

Dalos György: Huligánért korvalánt

Szilágyi Ákos: Se KGB – se kávé?

Vlagyimir Bukovszkijjal Szilágyi Ákos beszélget

[Kisbali László]: Az önrendelkezés elve

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon