nwa [Nagy W. András]

Nyomtatóbarát változat

Hőn szeretett lapunk, liberálisnak mondott mögöttes szubkultúrájával egyetemben, a lehető legrosszabbul áll hozzá a nagy, történelmi egyházakhoz és az egyházi iskoláztatáshoz. Ennek majd meglesznek a gyászos politikai következményei.

Nem kevesen gondolják így, de talán senki sem fogalmazta meg olyan világosan, mint Szabó András irodalomtörténész, a Beszelő ’92/2. számában közzétett levelében. Ő szinte már nem is olvassa lapunkat, mivel nem akarja újra meg újra felmérgesíteni magát.

A kereszténység és liberalizmus, s ezzel összefüggésben a jó iskola korszakos vitájában ebben az egyoldalas rovatocskában aligha tudunk dűlőre jutni. Világok perlekednek itt az ifjúság lelkéért. Nem most kezdődött ez az ügy, a Beszélő szerkesztői még meg sem születtek, mikor a pap már javában taposta az evilági, szabad szájú iskolamester fejét, amaz meg a papnak sarkát mardosta. Nyilván, hogy ezt tapasztalva, későn jött, gyorstalpalt liberálisok azt biztatják, akiről úgy tartják, az ő emberük.

Ámde, Szabó úr, az isten szerelmére, ezzel együtt olvasson, szidjon, kritizáljon csak bennünket! Próbálja meg örömét lelni az ellentétes vélemény ostobaságában! Ha felmérgesítik, ne zárja, hanem éppen hogy nyissa nagyra az ajtót, különben nem derül ki, hogy esetleg tényleg Önnek van igaza!

Az ifjúságot és vele együtt a szebb intellektuális és morális jövendőt nemcsak a rossz iskola, rossz tanár, rossz paptanár károsíthatja. A bezárkózó, kirekesztő, nem kommunikáló, monologizáló, öncenzúrázó szubkultúrák (ilyen lesz például a liberális, ha Szabó úr konzekvensen nem vesz róla tudomást, s efelé halad majd Szabó úr református kultúrkörlete is, amennyiben „viszontzárolják” a liberálisok) miatt az iskolát még úgy-ahogy megúszott növendék sem lesz képes nyitott szemmel körbenézni, nemhogy a nagyvilágban, de még a szűk kis hazában sem.

Késő bánat

Próbáljunk legalább mi nyitott szemmel nézni a hét eseményeire. Dr. Antall József híressé lett kisgazdavédő levelére, például. Rendben van, amit írt, rendben, hogy Grósz Károlynak címezte. De miért csak neki – meg Pozsgaynak – küldte? Holott ekkoriban, ’88 végén már éhesen tátogtak a szamizdatos nyomdagépek. Kétszeres étvággyal rágták-darálták, ami nem az ellenzéki gettóból, hanem a falon kívülről, a „becsületes ellenzéken kívüliektől” jött. (Még Kunszabó Ferenc „intellektuális selyemfiúkról” szóló, bennünket izélgető szörnyűségét is kinyomtuk, mivel nem tőlünk, hanem kívülről érkezett.) S ha már a szamizdat, akkor nyomában a SZER, a BBC, az Amerika Hangja majd megint a politizáló közvélemény, a magyar nép, mely a megfelelő időben, ’88 végén megtudhatta volna, hogy Grósznak immáron a tagadhatatlanul mélyre nyomott, hátraszorított keresztény-jobbközép szekciókat is sikerült felbőszítenie.

Ám még mindig nem annyira, hogy kivételesen ne „feliratban”, hanem „kiáltványban” forduljanak a diktátorhoz. Aki, majdnem megmondtam, mit csinált a levéllel. Ez talán elkerülhető lett volna, ha történelmi középosztályunk nem a megszokott módon politizál.

Egyszer lehettünk volna közös lövészárokban, miniszterelnök úr, és akkor is ezek a szubkulturális zárlatok…

Ezeréves országülés

Ha viszont nincsenek maguktól jött zárlatok, akkor csináljunk! Magyar karunk legnagyobb mai mennykövét, Csurka Istvánt például annyira elkeserítette a Fidesz-ifjak költségvetési magaviselete, hogy átmenetileg még klasszikus megfigyelési területéről, a Washington–Jeruzsálem–Mérleg utca háromszögben feltünedező, titkos fény- és hangjelek utáni nyomozásról is megfeledkezett.

Hálátlan, nagyokos, undok juppyk, akik könyörtelen, kifejezéstelen krokodilszemekkel képesek végignézni a holtra fárasztott vén zászlótartók vergődését. Akikkel azonban végül mégsem bírtak el a Marsról érkezett doktor uracskák, mert az öreg huszárok már ezer éve e föld nyergét ülik.

E költői vélekedéssel szöges ellentétben sorok írója a rendszerváltás legkezdete óta számos tanú előtt azt hajtogatja, a 35-ön felüli generációt rövid úton ki kéne zárni a politikából. Vagy talán annyira megfizethetetlenek az elmúlt negyven esztendő rákosista és kádárista politikai tapasztalatai? Vagy az utolsó 15-20 évé, ahonnét mai sorskérdéseink származnak? Ki, hol, mikor, kivel ultizott, direktben és metaforikusán, mikor, miért kopogott Aczélhoz, mikor Pozsgayhoz? Még hogy ezeréves országülés… Fiatalok, különösen a kisasszonykák legalább szépek, friss elméjűek, időnként tényleg doktorkák is… Tiszteletlenség, de még az egykoriakra, Petőfire, Vasvárira, Eötvösre is jobban emlékeztetnek, mint elemedért kritikusai. Bár azért olyan nagyon ők sem emlékeztetnek a jeles elődökre.

Kisgazdák

A 35 éves korhatárral például dr. Torgyán Józseftől is megszabadulnánk. A hétvégi kisgazda-összejövetel mindennél fényesebben mutatja, mennyire a költő, nem pedig a gondolkodó beszél Csurkából, amikor ezeréves országülnökökről beszél. Hogyan lehetne újabb ezer évre eltávolítani az ilyenfajta politikát és politikusokat? Ez az egyetlen kérdés, amit sorok írójában a Torgyán-szekció legújabb megnyilvánulásai felvetettek.

A bolygó szovjet

Bennünket, magyarokat, nem nagyon érintenek a világtengereken folyó események. Az egykori szovjet flotta körül kialakult helyzet azonban mélyen bevilágít a világ jelenlegi állásába.

Ma már tudjuk, hogy a néhai szovjet hadiflotta ereje legfeljebb a Pentagon pénzügyi előterjesztéseiben haladta meg az amerikai tengerészetét. A második hely azonban a szovjeteké volt. Ha úgy hozta sora, Kuba partjainál, ha másként Aden, Socotra, Luanda vagy éppen Da Nang mólóinál lengette a szovjet hadi lobogót a szél. Mindezzel mi történjék most, amikor az örökösök, Moszkva, Kijev azt sem tudják megmondani, ki az ellenség? Amikor a balti és kaukázusi köztársaságok kiválásával a jó kikötők többsége is elveszett? Nincs kit védjen, nincs kit fenyegessen, a világ második flottája gyakorlatilag teljesen cél- és értelem nélkülivé lett. Az ukrán Kravcsuk, ha nagyon akarja a maga tengeri örökségével képes lehet megfélemlíteni Bulgáriát vagy Tunéziát. De ugyan minek? Borisz Jelcin, ha úgy adódnék, akár Olaszországot is vízi fenyegetésben részesítheti. De ezt már végképp minek?

Semmi ennél példaszerűbben nem mutatja, hogy a világban létrehozott műszaki és katonai kapacitások meghaladják a világban nagyhirtelen fellelhető célszerű értelem mennyiségét.

Pár héttel korábban az orosz tábornokok és admirálisok, kicsit mulatságos módon azzal álltak elő, vegyék fel őket a NATO-ba. Egy atlanti szövetség, mely Vlagyivosztokig terpeszkedne! Lehet, hogy groteszk, de még mindig jobb, mint iráni, szaúdi, pakisztáni, ne adj isten, pekingi zászlók alatt viszontlátni a szovjet atomhajókat.

• A hét üzenetei