Skip to main content

A biztos nyerő: Budapest

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kapargatósorsjegy


Aki az Express Money sorsjegyet kapargatja, tegye ezentúl abban a tudatban, hogy igyekezete semmi szín alatt nem hiábavaló. A sorsjegy hasznának feléből ugyanis alapítványt hoznak létre. Így kívánják segíteni a hátrányos anyagi helyzetben levő gyerekek és fiatalok tanulását, továbbtanulását, és támogatni, hogy az arra rászoruló fiatalkorúakat műtét céljából külföldre vigyék.

Dóri Sándor, a sorsjegyet forgalmazó Gamex (ejtsd: gémeksz) Kft. ügyvezetője amerikai állampolgár. Pesti srácként, ’69-ben ment ki, a Chrysler autógyártó cég Las Vegas-i gyárában mint segédmunkás kezdte, majd vendéglátó-ipari egyetemen tanult, amely a szerencsejáték-ipari képzésre is súlyt helyez. Három bukással végződő vállalkozási kísérlete után meglelte szerencséjét: a sorsjegyforgalmazással foglalkozó Caldor International Inc. (Las Vegas) társtulajdonosa lett. A kapargatósorsjegy a világ legkülönbözőbb városainak kapargatóit meghódította. A magyarországi Gamexben az amerikai cég 48 százalékkal részesedik, további 2 százalék egy angolé, ötven százalékot pedig három magyar cég birtokol.

Az Express Money sorsjegy hasznának amerikai részét – évi 70-100 millió forintot – alapítvány képzésére kívánja fordítani Dóri Sándor. A kuratóriumban hárman a Gamexet, hárman Budapest főváros önkormányzatát képviselik majd. Bölcsődéket, óvodákat segítenek, külföldi tanuláshoz ösztöndíjakat adnak, támogatni kívánják a tudományt és művészeteket, valamint az egészségügyet is; még nem dőlt el, mi lesz a konkrét felosztás e sokféle célkitűzés között. Mindenesetre adminisztrációra az alapítvány elenyésző részét – mindössze 3 százalékát – kívánják fordítani.

Amerikában szokásos felajánlani a köz javára a szerencsejátékok bevételéből – számol be Dóri Sándor, aki maga is megtapasztalta, milyen magára utalt fiatalnak lenni. „A gyerekek nem tehetnek a család rossz anyagi körülményeiről” – szögezi le, meghatározva az alapítvány fő célkitűzését.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon