Skip to main content

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója vezetőségének nyílt levele a Magyar Fotóművészek Szövetségének Elnökségéhez

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vezetősége tiltakozik amiatt, hogy a szövetség főtitkára, Tímár Péter úr fölfüggesztette a stúdió pénzeinek kifizetését. Így a tagok jelenleg nem vehetik fel a már korábban elfogadott szinopszisaik megvalósításához számukra jóváhagyott összegeket – amelyek persze az idők során amúgy is jelképes mennyiségűekké zsugorodtak –, a laborvezető nem kapja meg havi illetményét, és így tovább. Noha Timár úr már több ízben hivatkozott arra, hogy a stúdió nem dolgozik – és ezúttal csakugyan tekintsünk is el az olyasfajta példák említésétől, mint hogy alig néhány hete zárta kapuit az Ernst Múzeumban a „Negyedik” című és a stúdió történetében alighanem az egyik eddigi legjobban sikerült kiállítás, valamint attól, hogy e sorok megjelenésével egy időben, október 19-én nyílik meg Prágában az a nagy kortárs európai művészeti fesztivál, ahol a magyar fotóművészetet ugyancsak a stúdiósok fogják képviselni –, mivel úgy gondoljuk, hogy az indoklás és az intézkedés tartalma amúgy is némiképp ellentmond egymásnak. Nevezetesen elég nehéz elképzelnünk, hogy lenne értelme e rendelkezésnek, ha valóban nem dolgozna a stúdió.

Engedjék meg tehát, hogy e hibás szillogizmuson alapuló magyarázat helyett közzétegyük, hogy szerintünk mi áll ennek az ügynek a hátterében! Néhány nappal korábban, mint ahogy Timár úr intézkedését velünk szemben foganatosította, a fülébe jutott, hogy a stúdió újonnan megválasztott vezetősége bizonyos, a stúdió jövőjére vonatkozó javaslatok megtételét fontolgatja. Nincs mit titkolni, olyanokat, amelyek úgy tűnik, aligha nyerték meg a főtitkár úr tetszését. Minthogy azonban ma már demokráciában élünk – nem pedig népi demokráciában –, nem riaszt bennünket az a tény, hogy a szövetség egyik első emberének a véleménye eltér a miénktől. Ugyanakkor fölmerül a gyanú, hogy Timár úr azzal próbált meg elképzeléseinknek a szövetség elé történő hivatalos beterjesztése elébe vágni, hogy a pénzek kifizetésének felfüggesztésével igyekszik működésképtelenné tenni a stúdiót, és lejáratni a neki személy szerint is ellenszenves vezetőséget. Nem nehéz elképzelnünk, hogy ilyen körülmények között, ha egyáltalán sor kerülhet is bármiféle párbeszédre, valószínűtlen, hogy szóba jöhessenek az érdembeli változások kérdései.

A stúdió vezetősége a nyilvánosság előtt szeretné a szövetség elnökségét fölszólítani arra, hogy szakítson az elmúlt rendszerből örökölt paternalista hagyományaival, amelynek oly ékesszóló példája volt alig egy évvel ezelőtt az, amikor Katona István úr, a szövetség elnöke a Fotóművészet című szaklap első oldalain vett örök búcsút Kádár elvtárstól, akit egyébként ugyanott a század legnagyobb reformereként aposztrofált. Félreértés ne essék, a stúdió vezetősége tiszteletben tartja mindenkinek a személyes véleményét és meggyőződését, azonban úgy gondoljuk, hogy amikor egy szaklap élén jelenik meg, amelyik a Magyar Fotóművészek Szövetségének folyóirata, akkor ez már nemcsak a szerkesztőséget, hanem az egész szervezett magyar fotóstársadalmat minősíti. A stúdió, mint ennek része, egyfelől elhatárolja magát e jelenségektől, másfelől viszont jelen pillanatban nem kíván vitát provokálni arról, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége mennyiben képviseli a kortárs magyar fotóművészetet, és mennyiben valami mást, mint ahogy azt is elkerülhetőnek tartja, hogy e testület már most több más szervezetté essék szét.

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vezetősége a jelenlegi szervezeti forma fönnmaradása feltételének a demokratikus átalakulást tartja, melynek során a szövetség, ahelyett hogy folytonosan megpróbálja kijátszani hosszú ideje elavult szervezeti és működési szabályzatát a mindenféle változtatási szándékokkal szemben, a szakmai nyilvánosság és az érdeklődő közvélemény számára is nyomon követhető lépésekben próbálja meg levezetni ezeket. Konkrétan: a stúdió azt szeretné, ha a szövetség mielőbb jóváhagyná a szervezetén belül most megalakult, úgynevezett „Első Alkotócsoport” bizonyos autonómiát jelentő alapszabály-tervezetét, illetve hogy ezt követően járuljon hozzá ahhoz, hogy a stúdió munkája fölötti szakmai felügyeletet az „Első Alkotócsoport” tagjai gyakorolhassák. Részben mert így válhatna folyamatossá a régi és az új stúdiósok munkakapcsolata, részben pedig, mert ők azok, akiknek hozzáértését és szaktudását a stúdió tagsága fenntartások nélkül elismeri.

A jelenlegi helyzet és a stúdió jövőjének tisztázása érdekében a stúdió vezetősége egy a szakmai nyilvánosság bevonásával történő beszélgetést kezdeményez, amelyre ezúton szeretné meghívni a Magyar Fotóművészek Szövetsége teljes elnökségét, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium részéről Sümegi György osztályvezető urat, az „Első Alkotócsoport” vezetőjét, Dr. Beke László urat, illetve az említett szervezetek és intézmény, továbbá a felsőszintű fotósképzést végző Magyar Iparművészeti Főiskola mindazon szakembereit, akik gondolataikkal, tapasztalataikkal, érveikkel hozzájárulhatnak a téma tárgyszerű megvitatásához. A beszélgetés időpontjául a stúdió vezetősége október 24-e, 17 órát, helyszínéül a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját javasolja (címe: VII. kerület, Garay u. 3.).

Budapest, 1990. október 15.

Hajdú József, Kodolányi Sebestyén, Várnagy Tibor
a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vezetősége















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon