Skip to main content

Ki mehet be a pártszékházba?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dramolett


Szín: a Bem tér az MDF székháza előtt, a választás második fordulója utáni éjszakán.

Autó fékez a zebrán, oldalán Kurír-matrica. Mécs Mónika, Pálinkás Róbert, Pesty László (volt Fekete Doboz), Bátonyi Csaba (Kurír) kiszállnak. Gróf Bethlen érkezik, szintén autón. Nem tud beállni, mert nincs elég hely. Kipattan.

Bethlen gróf (az ifjakhoz): Azonnal menjenek el innen, ez itt MDF-parkoló!

Bátonyi Csaba: A zebrán?

B. g. (felindultan): Elég szépen mondtam?! Elég szépen mondtam?!

Pesty László: Nézze, odébb állunk, de azt azért megmondom, hogy Európában ma már így nem beszélnek. Tudom, hogy Önök nem oda tartanak, de mégis.

B. g.: Tudja, maguk hova tartoznak? Ide! Ide! (A Kurír-matricára mutogat, majd dühödten odarohan a pártszékház portásához.) Azok ott nem jöhetnek be! (Berohan a székházba.)

Pestyék is odaérnek a kapuhoz. A portás nem engedi be őket.

P. L.: Több párt székházában voltunk ma éjjel, és ott szívesen fogadtak minket.

Portás: Én személy szerint szívesen fogadom, de sajnos mégsem tudom beengedni.

P. L.: Tehát mi nem léphetünk be?!

Portás: Nem!

P. L.: A társaságunkban tartózkodik a Kurír című napilap munkatársa. Ő sem léphet be?

Portás: Nem!

P. L.: Tehát sem a Fekete Doboz, sem a Kurír?

Portás: Nem!

P. L.: Meg tudják indokolni, hogy miért döntöttek így?

Portás: ???

P. L.: Más újságírók bemenetnek, csak a Fekete Doboz és a Kurír nem?

Portás: ???

B. Cs.: Kérem, mit tud erre válaszolni? Magyarországon sajtószabadság van. Vagy nem? Tessék, a nemzetközi újságíró-igazolványom.

Portás: Uram, én itt portás vagyok. Énvelem érdemben ne tessék vitatkozni. Én ilyen rendelkezést kaptam, én ezt kell hogy végrehajtsam.

P. L.: Gondolom, azzal tisztában van, hogy még a Fehér Ház ajtajában sem alkalmaznak ilyen módszereket. A sajtó képviselői nem léphetnek be egy párt székházába a választások éjszakáján?

Portás: Nem tudok érdemben nyilatkozni.

P. L.: Azt szeretném megkérdezni, hogy van-e valaki kompetens személy az épületben, aki tudna nyilatkozni, hogy a Fekete Dobozt és a Kurírt miért nem engedik be az MDF székházába. Egy kicsit furcsa, hogy egy európai demokráciában a választások éjszakáján nem engedik be a sajtó képviselőit.

Portás: Én itt portás vagyok. Érdemben velem ne tessék semmiféle elvi kérdésről vitatkozni. Én olyan rendelkezést kaptam, hogy önök négyen nem jöhetnek be. A bejáratot kérem szabadon hagyni!

B. Cs.: Mi a Magyar Újságírók Szövetsége tagjai vagyunk! Hogyhogy nem mehetünk be?

Portás: Nézze, ha ezt rágjuk tovább, én nem tudok többet beszélni!

Becsukja a kaput. A kapun nagy felirat: „A JÓ DÖNTÉS.” Kisvártatva a kaput Kónya Imre nyitja ki.

Kónya Imre: Mi a probléma?

P. L.: Nem hajlandó a portás a székházba beengedni minket.

K. L: Téged, Laci? Ez lehetetlen!

P. L.: Igen, engem és a Kurír velem tartózkodó munkatársát!

K. L: Nahát, a Kurírnak nincs itt helye!

P. L.: Viszont ha a Kurírt nem engedik be, a Fekete Doboz sem óhajt bemenni.

K. L: Hát akkor, öregem, ez van!

P. L.: Tehát akkor én is ki vagyok zárva?

K. I.: Nem, te gyere be!

P. L.: Ne haragudj, de a Kurír nélkül nem lépek be, mert ez egy diszkriminatív lépés lenne.

K. L: Amíg a Kurírnak egy büntetőeljárás ki nem vizsgálja azt a rágalomhadjáratát, amit a magyar parlament ellen indított, addig a Kurírnak nincs itt helye.

P. L.: De gondolhatod, hogy szolidaritást vállalok egy kollégámmal, aki velem együtt akart belépni ebbe az épületbe.

K. I.: A Kurír a magyar parlament ellen indított egy rágalomhadjáratot. Te ugyanolyan jól tudod, mint én.

P. L.: Ne haragudj, itt egy újságíró kolléga van velem.

K. L: Te nyugodtan bemehetsz. A Kurír nem léphet be ebbe az épületbe.

P. L.: Köszönöm, de úgy érzem, hogy ha én most bemennék, szentesíteném ezt a felháborító szelektálást.

K. L: Ez a te dolgod, ha te nem tudod megítélni, hogy a Kurír melyik oldalhoz tartozik.

Ezek után Pesty Laci udvariasan elköszön, és ehhez ragaszkodik.






























































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon