F. Havas Gábor, Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: A napisajtó is hírül adta, hogy két platform alakult az SZDSZ parlamenti frakciójában: egy szabadelvű kör és egy konzervatív liberális unió. Mi a véleményed erről?

– Mindenekelőtt tisztázni kellene azt, hogy körről vagy platformról van szó. Tudniillik azt már legalább két éve tudjuk, hogy a mi liberális pártunkon belül különböző áramlatok, nézetek vannak. Hogy körök alakuljanak, amelyek céljuknak tekintik, hogy erről vitákat, megbeszéléseket rendezzenek, akár nem a párthoz tartozó emberekkel is, azt én teljesen normálisnak, sőt, célszerűnek tartom. A küldöttgyűlésen is kiderült, hogy nem árt népszerűsíteni a liberális gondolkodás mindenféle árnyalatát. A platform egészen más dolog: az egy szervezet a szervezeten belül, amelynek megvannak a maga nagyon szigorú előírásai. A platform különállást jelent, és szerintem elkerülhetetlenül új pártalakulások, csírája, akár így gondolják, akik csinálták, akár nem. Én nem kételkedem a kezdeményezők jóhiszeműségében, de az eseményeknek megvan a maga dinamikája. Meggyőződésem, hogy ha ilyen platformok alakulnak a párton belül, az rövid időn belül elkerülhetetlenül a párt szétbomlásához, pontosabban szétbomlasztásához, szétveréséhez és ezzel együtt az egész ellenzék likvidálásához vezet.

Beszélő: Viszont tagadhatatlan, hogy a platformok létrejötte visszavezethető az SZDSZ-en belüli problémákra. Te milyen megoldást javasolnál?

– Én a megoldást elsősorban egy korrektebb belső légkör kialakításában látom. Tudniillik én elolvastam mindhárom elnökjelölt programját, most elolvastam platformnyilatkozatokat is, és nem látok olyan eszmei, elvi, politikai különbségeket, amelyeket ne lehetne megbeszélni, és amelyek alapján ne lehetne együttműködést létrehozni a különböző áramlatok között, ahogy ez egyébként a nagy európai pártokban is van. Tudomásom szerint Európa demokratikus országaiban a nagy komoly pártokban ilyenfajta platformok nincsenek. Vannak áramlatok, vannak körök, vannak klubok, ezek mind elképzelhetők, most például Angliában mind a két nagy párt teljes mértékben megoszlik a tekintetben, hogy mi legyen Anglia viszonya az Európai Közösséghez. De ezek nem alakulnak át platformokká. Pedig ez fontos kérdés Anglia számára, de a probléma rendeződése után a sorok is rendeződnek, és nincs európai platform meg Európa-ellenes platform.

Beszélő: A két megalakult kör, illetve a két nyilatkozat kifejezi-e az SZDSZ-ben meglevő konfliktusokat, áramlatokat vagy esetleg vannak még más áramlatok is, amelyek ugyancsak ilyen körré szerveződhetnek?

– Én azt hiszem, hogy vannak más áramlatok is. Mindenesetre feltűnt az ún. szabadelvű platform nyilatkozatában, amelynek egyébként nagyon sok gondolatával egyetértek, hogy az első bekezdésben a másik platformot, amelytől meg akarja különböztetni magát, rögtön nem igazán ellenzéki platformnak minősíti. Ez elfogadhatatlan számomra, és nem is tudom, hogy kikről van szó.

A klubokat vagy köröket arra is alkalmasnak tartom, hogy ott valóban kiderülhet, hogy van egy csomó ember, akinek nem ebben a pártban van a helye. Ez csak a viták során derülhet ki. Ebből a szempontból jók a körök, de semmiképpen sem indokolt, hogy ezek szervezett egységekké alakuljanak át. Ez a perspektíva számomra elsősorban azért ijesztő, mert ma Magyarországon ellenzék az SZDSZ nélkül nincs és nem is képzelhető el. Ha az SZDSZ pártokra bomlik, akkor semmi sem állja útját annak, hogy a kormánykoalíció és elsősorban a Demokrata Fórum úgy bebetonozza magát harmincöt-negyven évre, mint Olaszországban a Kereszténydemokrata Párt. Mert nem lesz olyan ellenzéki erő, amely ezt meg tudná akadályozni. Igaz, hogy negyven év után most megkezdődött a kereszténydemokrata uralom agóniája, de én nem szeretnék ilyen negyven évet előkészíteni itt Magyarországon. Felelősnek erezném magam abban, hogy az egyetlen nagy ellenzéki párt feloszlatásával egy ilyen folyamatot idézek elő. Van persze egy másik alternatíva is, nevezetesen az, hogy az SZDSZ felbomlásával megszűnik a Fórum számára az ellenségkép, és megindul egy bomlási folyamat a Fórumban vagy általában a kormánykoalícióban. Akkor viszont a lengyelországihoz hasonló helyzet alakulhat ki, amit ugyancsak rendkívül veszélyesnek tartok, mert a populista, autoritatív, rendet ígérő politikai irányzatoknak kedvez. Az ország jövője szempontjából mind a két alternatívát rendkívül károsnak és veszedelmesnek tartom.

Beszélő: Utaltál rá, hogy a platformtörekvésekben érzékelhető egyrészt az öndefiníciós törekvés, másrészt az elhatárolódás is. Szerinted mi a mércéje annak, hogy ki való ebbe a pártba és ki nem?

– Szerintem egy nagyon széles értelemben vett liberalizmus, amelyen belül nagyon sok árnyalatot tudok elképzelni. Én ezt a pártot egy középbaloldali pártnak tekintem, amelyik mindenfajta restaurációs kísérlettel, mindenfajta autoritárius törekvéssel egyértelműen és nagyon határozottan szembeszáll. Ha ez érvényesül, akkor én kötelességemnek tartom a küldöttgyűlés által most megválasztott vezetőséget minden erőmmel támogatni annak ellenére, hogy közismert rólam, és ebből nem is csináltam titkot, hogy én egyáltalában nem voltam Tölgyessy Péter elnökségének híve. De itt nem személyekről van szó, hanem politikai választásokról, és én a demokratikus fejlődés zálogát továbbra is abbanlátom, hogy legyen egy erős liberális párt, amelyikképes megakadályozni az egypárturalom kialakulását, és amelyik esetleg képes lehet arra is, hogy más erőkkel együtt kormánykoalíciót alkosson.

Beszélő: Sokan úgy látják, hogy igazából a liberalizmusnak nincs is akkora társadalmi támogatottsága, mint amekkorát a választási eredmények sugalltak kilencven tavaszán. Vagyis nem indokolt, hogy legyen egy ilyen nagy liberális párt.

– Én ezt egy téves, mesterkélten kialakított és öngyilkos gondolatnak tartom. Ez nem felel meg a tényeknek. Ezt az utólagos okoskodást megcáfolja az egy évvel ezelőtti küldöttgyűlés is, amelyik lényegében megerősítette a korábbi vezetőséget. Pedig az addig se képviselte a harcos antikommunizmust, egyértelműen liberális, sőt szociálliberális alapokon állt. Nem tudom, miért jut hirtelen eszébe egyes barátainknak a mostani választás után, amelyik új vezetőséget eredményezett, azt mondani, hogy tulajdonképpen nem is bennünk van a hiba, nem bennünket bíráltak meg azzal, hogy nem választottak meg újra, hanem a tagság nem jó, mert a tagság valami egészen mást várt tőlünk, mint amit mi nyújtottunk neki. Én ezt a magyarázatot, amelyik első pillanatra ugyan tetszetősnek tűnik, nem fogadom el.

Beszélő: Érdemes hozzátenni, hogy a régi vezetőség nagy részét most is megválasztották volna, ha elfogadják a jelölést. Ezt bizonyítja, hogy az Országos Tanács választásakor igen sok szavazatot kaptak.


– Ebben is bizonyos jelét látom annak a szervezettségnek, amitől rettenetesen félek. Tudniillik abban, hogy nagyon sokan ilyen szervezetten – mert ezt nem lehet másképp magyarázni – egységesen nem fogadták el a jelölést. Ebben annak a veszélynek az előjelét látom, amiről a platformok kapcsán beszéltem. Ez rendkívül veszélyes, mert így nem a legjobb minőségű vezetés jött létre, teljesen egyértelműen azért, mert az elnök személyével nem értettek egyet. Igaz, én sem vállaltam tisztséget, de kizárólag azért, mert koromnál fogva már nem tudok ilyesmit vállalni. De a választás után én kötelességemnek tartom, hogy minden rendelkezésemre álló erővel támogassam az új vezetést, egészen addig, amíg nem merülnek fel olyan politikai vagy lelkiismereti aggályok, amelyek miatt ennek nem látom további értelmét. De eddig nem tapasztaltam ilyen jeleket.

• Belföld