Nyomtatóbarát változat

Naptévé: Milyen véleményeket hallott a vitáról Pető Iván?

Pető Iván: Hozzám nagyon sok olyan vélemény jutott el, amelyik félelmet tükröz. Sok ember megijedt attól, hogy ilyen indulatok vannak jelen a magyar társadalomban.

Naptévé: Én megígérem, hogy minden mondatodat végigmondhatod. Egyébként ez ott hogy zajlott le? Olyan elemi erejű tüntetés kezdődött egy-egy mondatod közben, hogy egyszerűen nem tudtad befejezni?


Pető Iván: Igen, azt hiszem, hogy ez többé-kevésbé pontos, és csak azt tenném hozzá – ha itt ülne Kónya Imre, akkor ezt valószínűleg ő is megerősítené –, hogy a televízióban lejátszott összeállítás nagyon jó szándékú volt, és tényleg tükrözte, ami ott elhangzott. A helyszínen azonban a közönség jóval hangosabb volt, mint ahogy azt a televízióban hallani lehetett, a terem ugyanis nem volt bemikrofonozva. Tehát amikor én elhallgattam, arra vártam, hogy egyáltalán meg tudjak szólalni, mert olyan volt a hangerő, hogy éreztem, egy szót sem lehet hallani abból, amit mondok.

Naptévé: Ez azért érdekes, mert végül is a Magyar Televízió és nem pedig egy harciasabb vidéki pártszervezet rendezvénye volt. Ahogy a közönség összetételére vonatkozó vizsgálatok mutatják, itt egy polgári közönség köszöntötte ütemes tapssal az MDF-frakció vezetőjét, és pocskondiázta meglehetősen gyakran az SZDSZ még akkor frakcióvezetőjét.

Magyarországon mégse elitpolitizálás folyna?

Pető Iván: Azért ne általánosítsunk, bár én remélem, hogy Magyarországon nemcsak elitpolitizálás folyik. De az igazságtétel olyan ügy, hogyha egy vitát hirdetnek meg róla a televízióban vagy az újságban, márpedig itt az történt, akkor nagyon sok olyan ember jelenik meg a vitán, akinek személyes elszámolnivalója van. Hiába tűnik az utcán konszolidált polgárnak, ha erről az ügyről esik szó, akkor izgatott lesz, és lázba jön. Sokan vannak olyanok, nem is kétséges számomra, akik másfajta indulatok miatt viselkedtek úgy, ahogy viselkedtek. Nekik senkivel semmilyen elszámolnivalójuk nincs, egyszerűen valamiféle politikai indíték vezette őket. Sokakat ismertem arcról a bekiabálók közül. Tudom, hogy jól éltek a Kádár-rendszerben, semmi bajuk nem volt vele. Most kompenzálni akarnak vagy önigazolást próbálnak keresni.

Naptévé: Akkor ez valójában nem tévévita, hanem tüntetés volt?

Pető Iván: Én ezt nyilatkoztam másnap, de ez nem azt jelenti, hogy valaki megszervezte a tüntetést, hanem csak azt, hogy a vita jellege tüntetésszerű volt. Fogalmam sincs, hogy állt össze a közönség, de az volt a benyomásom, hogy a kerület országgyűlési képviselője, Horváth Béla szervezte meg, ami egyáltalán nem tilos és nem elítélendő. Az más kérdés, hogy nem tudta az általa odaszervezetteket kézben tartani. Azt azonban nem hiszem, hogy az egész közönséget ő hozta volna oda.

Naptévé: De ezekről az emberekről azt írja egyik napilapunk, hogy ez nem Torgyán mezei hada vagy Romhányi aljanépe. Szóval, akkor kik? Akkor ez a társadalom?

Pető Iván: Nem, csak egy része. Ahogy ott ültem szemben a közönséggel, láttam, hogy a negyven százaléka másképp viselkedett. Nyugodtak voltak, nem tapsoltak bele más beszédébe. De hangerőben nem tudtak versenyezni a hatvanszázalékos többséggel. Ezek konszolidált polgáremberek voltak. Odajött hozzám a végén igen-igen indulatosan egy ügyvéd, aki azt mondta magáról, hogy XI. kerületi önkormányzati képviselő, és elképesztően dühödten felelősségre vont. Tehát csupa konszolidált polgárember, akik valamiért elhatározták, hogy nem arra figyelnek, amit én mondani szeretnék, hanem arra, amit képviselek, nevezetesen, hogy ez egy bonyolult probléma.

Naptévé: De mivel magyarázható ez az elemi indulat, amivel ezen a vitán a liberalizmust megtisztelték?

Pető Iván: Nem nagyon tudom. Ez nyilván egy bonyolult társadalmi probléma – szociológusokat, pszichológusokat kellene megkérdezni –, nyilván emberenként változik. Voltak valóban olyanok, mint a fölszólalásokból is kiderült, akiknek személyes elszámolnivalójuk volt, és nem olyan emelkedettek, mint mondjuk az én frakciótársam, Mécs Imre, aki halálraítéltként is nagyvonalúan meg tud bocsátani, és vannak, még egyszer mondom, olyanok, akik más sérelmeik miatt kompenzálnak és az indulataikat egyszerűen olyan ember ellen fordítják, aki nem ért egyet velük.

Naptévé: A Szabad Demokraták Szövetségének markáns, legismertebb tagjait meglehetősen fejlett vitakultúra jellemzi. Úgy tűnik, a jelenlegi helyzetben ilyen közegben, de ez talán még a parlamentre is érvényes, ezzel nem sokra jutni.

Pető Iván: Ebben a közegben valóban nem lehet vitatkozni. Csak kijelentéseket tehettem, Kónya Imre is csak kijelentéseket tehetett, más jellegűeket, de vitáról szó sem lehetett, és talán engem ez zavart a leginkább, mert vitára készültem, és nem pedig hadakozásra meg arra, hogy két kiabálás közé szorítsak be néhány gondolatot.

Naptévé: Na de a hétvégi SZDSZ-elnökválasztáson Tölgyessy is azzal érvelt, hogy egy sokkal markánsabb, egy sokkal határozottabb, egy sokkal szókimondóbb SZDSZ-re van szükség.

Pető Iván: Nem hiszem, hogy ez ilyen egyértelmű lenne, és Tölgyessy arra gondolt volna, hogy ilyen közönségnek és ilyen közönséggel kell beszélnünk. Az csak egy általános kívánság, hogy legyen határozottabb, legyen szókimondóbb stb. stb. Hogy ki a szókimondó, ki a határozott, ezt minden helyzetben másként ítélik meg.

Naptévé: A vita stílusa inkább külsőség. Ennél sokkal fontosabb és lényegesebb, hogy miről szól a vita. Márpedig érezhető, és nemcsak ebben a konkrét esetben, hogy a liberalizmus eszméje nem talált táptalajra Magyarországon.

Pető Iván: Én nem egészen így látom. Természetesen nem mondhatom, hogy a liberalizmus, a liberális elképzelések képviselete diadalmenet volna Magyarországon, de a Fidesz is egy liberális párt, méghozzá sikeres, és azért az SZDSZ is sikeres párt, még ha most elég rosszul áll a szénája, akkor is. Kétségtelenül vannak belső problémák az SZDSZ-ben, és elégedetlen is vagyok az SZDSZ mostani helyzetével, ahogy az utóbbi napokban elég sokszor elmondtam, de azért ez egy relatív sikertelenség, és nem abszolút kudarc. A kelet-európai hasonló törekvésű csoportosulások helyzetéhez képest az SZDSZ-é még mindig viszonylag jó, és ha a Fideszt és az SZDSZ-t mint liberális pártokat együtt nézzük, akkor pedig kimondottan jó a liberális elképzelések pozíciója ma Magyarországon.

Naptévé: Mindössze két napja volt az SZDSZ elnökválasztása, és máris pártszakadásról, esetleg a kisgazdákhoz hasonló helyzetről beszélnek.

Pető Iván: Az emberek szeretnek fantáziálni. Szerintem ez a veszély nem fenyeget, sőt, lehet, hogy csak egyesek vágya fogalmaz meg ilyesmit. Pártszakadásnak én nyomát nem látom.

Naptévé: Tölgyessy Péter megkapja azt az ún. száz napot, vagy pedig, akik más platformon vannak, mindjárt az első pillanattól szemben állnak vele?

Pető Iván: Ez ennél bonyolultabb, mert nem a totális szembenállás és a totális szabad kéz áll szemben egymással lehetőségként, hanem nyilván a kritikus, de nem ellenséges viszony fogja jellemezni a következő időszakot.

Naptévé: Amikor meghívtunk erre a beszélgetésre, még nem tudtuk, hogy a televízió megismétli ezt a Kónya–Pető-vitát. Mi a véleményed róla, igaz-e, hogy ez egy politikai hisztériakeltés, vagy egyszerűen csak valódi igény van arra, hogy ezt a műsort azok is lássák, akik lemaradtak róla?

Pető Iván: Akik lemaradtak róla, vagy legalábbis sokan közülük biztos szívesen megnézik. Bár amikor kiderült, hogy újra meg lehet nézni, nekem többen is azt mondták olyanok, akik látták, hogy ez egy hülyeség.

Naptévé: Ehhez hozzájárultál? Vagy az ismétléshez már nem kell hozzájárulni?

Pető Iván: De, megkérdeztek, hogy hozzájárulok-e. Ha engem kérdeznek először, nem kezdeményeztem volna, mert szerintem is rossz hatású ez a dolog. Nem azért, mert én így vagy úgy élem meg azt, ami ott történt, hanem azért, mert nem jó a kedélyeket ilyen eszközökkel borzolni. Kónya Imre kezdeményezte, neki, úgy látszik, valamiért fontos, hogy menjen, és én úgy éreztem, hogyha ő akarja, akkor én nem mondhatom, hogy nem, mert félreértést szülhet, azt hiheti, hogy nekem személy szerint kínos.

• Belföld