Skip to main content

Platformszabadság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az SZDSZ Szabadelvű Körének Elvi Nyilatkozata

Büszkék vagyunk az SZDSZ múltjára. Magunkénak valljuk az SZDSZ Elvi Nyilatkozatában lefektetett értékeket. Az SZDSZ-ben azonban ma két fő áramlat van jelen.

Az egyik a mai magyar demokrácia első számú ellenfelét a megvert rendszer maradványaiban látja. Minden bajt arra vezet vissza, hogy még mindig vezető pozíciókban vannak a régi kommunisták. Hajlik arra, hogy velük szemben szövetségesnek tekintse a mai kormánypártokat, és ez sok tekintetben nyitottá teszi MDF-es eszmék befogadására.

A másik áramlat abból indul ki, hogy a demokráciát ma elsősorban az MDF és az általa uralt kormány központosító törekvéseivel, megfélemlítési és hisztériakeltési, a jogállamiságot gyengítő kampányaival szemben kell megvédeni. Ezen az áramlaton mint liberális koalíción belül megfogalmazza magát egy konzervatív, illetve egy szociálisan elkötelezett liberális törekvés. Az utóbbit képviseli az SZDSZ Szabadelvű Köre.

Az SZDSZ Szabadelvű Köre

– szemben áll a kommunista törekvésekkel abban az értelemben, hogy szabadságon alapuló rendszert akar a parancsuralmi rendszer helyébe, ezért határozottan fellép minden restaurációs veszély ellen;

– szembeszáll a hisztérikus antikommunizmussal is, amely a jövő építése helyett a múltban vájkál, és politikai tisztogatások útján akar állást és hatalmat teremteni az újkarrieristák számára;

– szembeszáll azzal, hogy a rendszerváltást egyetlen kérdésre, a vezetők cseréjére szűkítsék le. Ha csupán tulipános káder kerül a régiek helyébe, s a rendszer szerkezete a régi marad, akkor nem történik más, csak megszilárdul a korábbi hatalmi piramis.

A Szabadelvű Kör a jelzőtlen liberalizmus eszméjét képviseli. Jelző nélkül vagyunk szabadelvűek, ahogy magyarok és hazafiak is.

A mai magyar szabadelvűség ellenfelei: a szegénység, tekintélyelvűség, államimádat, hozzá nem értés, protekcionizmus, korrupció, úrhatnámság, türelmetlenség.

– Minden parancsuralommal szemben képviseljük a liberális elveket is magába foglaló demokratikus eszmét, amelynek immár másfél évtizede következetes szószólója a demokratikus ellenzék, illetve örököse, az SZDSZ.

– A kormányzati bürokratizmussal, az államapparátus túlhatalmával szemben képviseljük az egyéni és kisebbségi szabadság teljességét, a független polgárok társadalmát.

– A kormánykoalíció urizálásával a szabadság méltóságát és a szolidaritás melegét állítjuk szembe.

– Küzdünk a jogállamiságért, a bírói függetlenség korlátozása, a sajtószabadság megkurtítása ellen.

– Fellépünk a lakosság által választott szabad önkormányzatokat fojtogató központi gyámkodás visszaszorításáért.

– Valljuk, hogy az oktatás, kultúra, tudomány működtetéséhez nélkülözhetetlen központi és önkormányzati támogatások nem járhatnak együtt semmilyen politikai erő világnézeti vagy ízlésbeli monopóliumának kiépítésével.

A kormány gazdasági hatalmának, újraelosztó terjeszkedésének korlátozását kívánjuk. Hadd önállósodjon végre a társadalom! Az önkormányzatiság szabadságát minden területi, politikai és kisebbségi csoport alapvető jogának és fejlődési esélyének tekintjük. Működjön a gazdaság is saját törvényei szerint, s ne politikai beavatkozásokkal szabályozzák!

Gazdagodnunk kell, s ezt csak a gazdasági ésszerűségtől várhatjuk. Nem kívánunk politikai árakat, politikai béreket, politikai szempontok szerint létrejött árukínálatot. De a magyar liberalizmus hagyományaihoz híven szociálisan elkötelezettek vagyunk. A létbiztonság nyugalmát, a reményvesztett szegényedés megállítását ugyanakkor nem az állam atyai gondoskodásának kiteljesedésétől, hanem sokkal inkább a polgárok szolidaritására épülő új intézmények, önkormányzó közösségek, egyesületek, alapítványok létrejöttétől várjuk. E közösségi intézményekhez való társulás még a nélkülözhetetlen állami segítség erejét is megtöbbszörözheti.

Tudjuk, hogy a piacgazdaságban sem lesz mindenki tulajdonos vagy vállalkozó. A többség bérből és fizetésből fog élni. Ők akkor válnak a polgárosodott közösség részévé, ha erős érdekvédelemmel rendelkezhetnek. Hívei vagyunk a szakszervezetek, az érdekképviseletek szabadságának és esélyegyenlőségének.

Modern Magyarországot akarunk! A múlt örökségéből azt akarjuk folytatni, ami összeegyeztethető a korszerűséggel. A magyarság fennmaradása a fejlett világhoz való felzárkózáson, s nem a hivalkodó magyarkodáson áll vagy bukik.

A határokon túli magyarsághoz való viszonyunkat szabadelvű nemzetfelfogásunk határozza meg. Nem a határok módosításáról álmodozunk, hanem a kisebbségi jogok teljességének kivívásához igyekszünk támogatást nyújtani. Ezért keressük a párbeszéd és az együttműködés lehetőségét a szomszéd országok demokratikus törekvéseivel. Elutasítjuk a magyar kultúrfölény és küldetés ideológiáját. Idegen tőlünk a szomszéd népekkel szembeni gőg, de a szomszéd államokkal szembeni kisebbrendűségi érzés is.

A vallásszabadság, az állam és az egyház szétválasztásának alapján állunk. A lelkiismereti szabadság ugyanúgy jelenti a vallásgyakorlás szabadságát, mint az ateizmushoz való jogot. Abból indulunk ki, hogy az egyház világi hatalma a hívők szemében éppoly visszatetsző, mint a társadalom vallásilag közömbös tagjai előtt. Az egyházak részére állami eszközökkel is biztosítani kívánjuk, hogy eleget tehessenek a hitéletet szolgáló feladataiknak. Ezen kívüli karitatív, oktatási, kulturális tevékenységükben más társadalmi kezdeményezésekkel egyenrangúan kell részesülniük az állami támogatásból.

Önmagában a legjobb törvény, a legjobb intézményi rend sem biztosítja a demokráciát és a szabadságot. Ehhez öntudatos, önálló állampolgárok aktivitása kell. Ezt ébren tartani, politikai képviselettel segíteni: erre szövetkezik elvei kinyilatkoztatásával a Szabadelvű Kör.

A gazdag, szabad, nyitott Magyarország elképzelhetetlen a szabadelvű eszme érvényesülése nélkül.

1991. december 2.

Az SZDSZ Szabadelvű Körének alapítói:

Andriska Géza
Bretter Zoltán
Büky Dorottya
Dornbach Alajos
Eörsi Mátyás*
Fáklya Csaba
Fodor Tamás
Gaál Gyula
Gettó József
Gulyás József
Halda Aliz
Haraszti Miklós
Hodosán Róza
Horváth László
Iványi Gábor*
Kuncze Gábor
Magyar Bálint*
Matyi László
Pető Iván*
Rajk László
Rózsa Edit
Szabó Miklós
Szigeti György
Wekler Ferenc*

*A kör szóvivői

Az SZDSZ Liberális Konzervatív Unió nyilatkozata

Az SZDSZ-ben eddig is létezett liberális konzervatív irányzat immár intézményesen szervezett politikai csoportosulás, amelynek tagjai országgyűlési képviselők. Ez a csoportosulás egy tágabb liberális koalíció része, de önálló és szuverén áramlat, amelynek saját politikai céljai vannak. E célok érdekében szeretné megnyerni a liberális közvélemény rokonszenvét.

1. Az SZDSZ Liberális Konzervatív Unió a nyugati, elsősorban angolszász liberális konzervativizmus, Edmund Burke, James Madison és Alexis de Tocqueville szelleméhez áll közel. Ennek a hagyománynak azonban van közép-európai elágazása, amely Gentztől és Széchenyitől Hayekig folyamatosan fejlődött, és amelynek most a Konzervatív Unió – a tekintélyuralmi rendszerek kényszerű megszakítása után – ismét politikai kifejezést ad. A Konzervatív Unió a magyar XIX. század nemes szabadelvűségének és konzervatív kritikájának, a kései Széchenyi, Kemény Zsigmond, Deák politikai és intellektuális stílusának híve.

2. A Liberális Konzervatív Unió mindenekelőtt a jog uralmának és az alkotmányosságnak a védelmezője, szemben a tömegdemokrácia szenvedélyeivel, a parlamenti mindenhatósággal, a bürokratikus túlszabályozással és önkénnyel, a hatósági erőszakoskodással, a kliensrendszerrel és a maffiás helyi és ágazati erőközpontokkal. A Konzervatív Unió a bírói jogalkotás és a bírói hatalom növekvő térfoglalását kívánja előmozdítani a folyamatosság, a rugalmasság és a múlékony pártszenvedélyektől való függetlenség jegyében. A Konzervatív Unió az egyéni szabadságnak, a megzabolázott államiságnak a híve, a humanisztikus, nemes individualizmus szellemében.

3. A Liberális Konzervatív Unió elutasítja a tervezés szocialisztikus papirosálmait. Nem helyesli a hisztérikus törvénygyártást, amely a valódi állami tekintély vákuumát kívánja jogi makulatúrával betölteni. A politikai közösség (az állampolgárok nemzete) valódi bizalmát élvező állam tekintélye – a rend egyetlen hiteles biztosítéka – nem nyugodhat sem rendőri erőszakon, sem mozgalmi aktivizmuson, sem a jogszabályok inflációján: mindegyik csak zűrzavarhoz, majd diktatúrához vezethet. Az államnak ma hazánkban még be kell bizonyítania, hogy fokozatos józan reformjaival a közjót szolgálja: ekkor kezdődhet el a jogtisztelet, a kötelességtudat, az állampolgári patriotizmus, a Köztársaságnak való önkéntes engedelmesség korszaka.

4. A törvények előtti egyenlőség (az állam belső semlegessége) nem jelenthet de facto egyenlőséget a vagyon, a hírnév, a társadalmi befolyás tekintetében. Az állam egyaránt közös autoritása a politikai közösség (a nemzet) erős és gyönge csoportjainak. A tényleges egyenlőséget nem lehet törvényekkel és a kormányzat egyenlősítő tervezésével kikényszeríteni, az általános jólét csak spontán, szabad gazdasági tevékenység eredménye lehet. A szegények iránti részvét – a szociálpolitikai tűzoltás mellett – is a nagyobb gazdasági, nemzeti vagyon megteremtésére sarkall.

5. A Liberális Konzervatív Unió elutasítja a szélsőjobb- és baloldali jakobinizmus elitek iránti gyűlöletét. A civilizáció, a magaskultúra, a hagyományápolás szükségletét a nagy műveltségű, humanista, polgári elitek testesítik meg korunkban. Nem a mereven rendies, zárt, kiváltságőrző elitekre és utópisztikus szellemi lovagrendekre gondolunk, hanem a befogadó, szabad szellemű polgári vezető rétegre, amelynek inspiráló és stílusmeghatározó szerepét a demokratikus társadalom elismeri. A Konzervatív Unió sokra tartja a politikai jó modort.

6. A Liberális Konzervatív Unió a kapitalizmus barátja. A szabadpiac spontán szelekciója választja ki a sikeres embereket. A Konzervatív Unió szeretné, ha minél több honfitársunk meggazdagodnék, helyesli és szorgalmazza a nagy vagyonok létrejöttét, nem kedveli a szociális irigységből fakadó áldemokratikus uszítást, amely e percben az ún. „kommunistaellenesség” hazug álcáját ölti magára, s amelynek a lényege nem más, mint antikapitalizmus. A szélsőjobboldali szocializmus is szocializmus, ennek szószólóival sem egyezhet ki a szabad polgári civilizáció kedvelője. A Konzervatív Uniónak tetszik a szellemi és anyagi siker az egyéni siker a nemzet sikerének nyitja.

7. A Liberális Konzervatív Unió Nyugat-barát. Hamisnak tartja a nyitott és szabad nyugati társadalmaknak a nácizmustól és bolsevizmustól örökölt finnyás kritikáját. A szegény társadalmak anyagiasabbak, mint a gazdagok. A szellem a szabadságban és jólétben virágzik. Elutasítjuk a kudarc romantikus dicsőítését. A Konzervatív Unió nem helyesli a „rajnai modell” kereszténydemokrata-szociáldemokrata korporatizmusát, mert a szabad és független egyéniségek tagolt és sokszínű társadalmát óhajtja. A rend kulcsa a szabadság, a közjólét biztosítéka a szabad vállalkozás, az alacsony adó, az újraelosztás kiiktatása, a kockázatvállaló, önálló kezdeményezés. Ez az újkor nagy hagyománya, amelyhez vissza kell térni. Jelszavunk: a tolerancia és a műveltség, halk jelszó, de reméljük, napjaink durva zajában is messzire elhallatszik.

Budapest, 1991. december 2.

Az alapítók:

Freund Tamás
Hajdú Zoltán
Kórodi Mária
Nagy András
Soós Károly Attila
Szent-Iványi István
Világosi Gábor
Hack Péter
Hankó Faragó Miklós
Mészáros István László
Rácskay Jenő
Tamás Gáspár Miklós
Zombori Mátyás



















































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon