A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vezetősége tiltakozik amiatt, hogy a szövetség főtitkára, Tímár Péter úr fölfüggesztette a stúdió pénzeinek kifizetését. Így a tagok jelenleg nem vehetik fel a már korábban elfogadott szinopszisaik megvalósításához számukra jóváhagyott összegeket – amelyek persze az idők során amúgy is jelképes mennyiségűekké zsugorodtak –, a laborvezető nem kapja meg havi illetményét, és így tovább. Noha Timár úr már több ízben hivatkozott arra, hogy a stúdió nem dolgozik – és ezúttal csakugyan tekintsünk is el az olyasfajta példák említésétől, mint hogy alig néhány hete zárta kapuit az Ernst Múzeumban a „Negyedik” című és a stúdió történetében alighanem az egyik eddigi legjobban sikerült kiállítás, valamint attól, hogy e sorok megjelenésével egy időben, október 19-én nyílik meg Prágában az a nagy kortárs európai művészeti fesztivál, ahol a magyar fotóművészetet ugyancsak a stúdiósok fogják képviselni –, mivel úgy gondoljuk, hogy az indoklás és az intézkedés tartalma amúgy is némiképp ellentmond egymásnak. Nevezetesen elég nehéz elképzelnünk, hogy lenne értelme e rendelkezésnek, ha valóban nem dolgozna a stúdió.
Engedjék meg tehát, hogy e hibás szillogizmuson alapuló magyarázat helyett közzétegyük, hogy szerintünk mi áll ennek az ügynek a hátterében! Néhány nappal korábban, mint ahogy Timár úr intézkedését velünk szemben foganatosította, a fülébe jutott, hogy a stúdió újonnan megválasztott vezetősége bizonyos, a stúdió jövőjére vonatkozó javaslatok megtételét fontolgatja. Nincs mit titkolni, olyanokat, amelyek úgy tűnik, aligha nyerték meg a főtitkár úr tetszését. Minthogy azonban ma már demokráciában élünk – nem pedig népi demokráciában –, nem riaszt bennünket az a tény, hogy a szövetség egyik első emberének a véleménye eltér a miénktől. Ugyanakkor fölmerül a gyanú, hogy Timár úr azzal próbált meg elképzeléseinknek a szövetség elé történő hivatalos beterjesztése elébe vágni, hogy a pénzek kifizetésének felfüggesztésével igyekszik működésképtelenné tenni a stúdiót, és lejáratni a neki személy szerint is ellenszenves vezetőséget. Nem nehéz elképzelnünk, hogy ilyen körülmények között, ha egyáltalán sor kerülhet is bármiféle párbeszédre, valószínűtlen, hogy szóba jöhessenek az érdembeli változások kérdései.
A stúdió vezetősége a nyilvánosság előtt szeretné a szövetség elnökségét fölszólítani arra, hogy szakítson az elmúlt rendszerből örökölt paternalista hagyományaival, amelynek oly ékesszóló példája volt alig egy évvel ezelőtt az, amikor Katona István úr, a szövetség elnöke a Fotóművészet című szaklap első oldalain vett örök búcsút Kádár elvtárstól, akit egyébként ugyanott a század legnagyobb reformereként aposztrofált. Félreértés ne essék, a stúdió vezetősége tiszteletben tartja mindenkinek a személyes véleményét és meggyőződését, azonban úgy gondoljuk, hogy amikor egy szaklap élén jelenik meg, amelyik a Magyar Fotóművészek Szövetségének folyóirata, akkor ez már nemcsak a szerkesztőséget, hanem az egész szervezett magyar fotóstársadalmat minősíti. A stúdió, mint ennek része, egyfelől elhatárolja magát e jelenségektől, másfelől viszont jelen pillanatban nem kíván vitát provokálni arról, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége mennyiben képviseli a kortárs magyar fotóművészetet, és mennyiben valami mást, mint ahogy azt is elkerülhetőnek tartja, hogy e testület már most több más szervezetté essék szét.
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vezetősége a jelenlegi szervezeti forma fönnmaradása feltételének a demokratikus átalakulást tartja, melynek során a szövetség, ahelyett hogy folytonosan megpróbálja kijátszani hosszú ideje elavult szervezeti és működési szabályzatát a mindenféle változtatási szándékokkal szemben, a szakmai nyilvánosság és az érdeklődő közvélemény számára is nyomon követhető lépésekben próbálja meg levezetni ezeket. Konkrétan: a stúdió azt szeretné, ha a szövetség mielőbb jóváhagyná a szervezetén belül most megalakult, úgynevezett „Első Alkotócsoport” bizonyos autonómiát jelentő alapszabály-tervezetét, illetve hogy ezt követően járuljon hozzá ahhoz, hogy a stúdió munkája fölötti szakmai felügyeletet az „Első Alkotócsoport” tagjai gyakorolhassák. Részben mert így válhatna folyamatossá a régi és az új stúdiósok munkakapcsolata, részben pedig, mert ők azok, akiknek hozzáértését és szaktudását a stúdió tagsága fenntartások nélkül elismeri.
A jelenlegi helyzet és a stúdió jövőjének tisztázása érdekében a stúdió vezetősége egy a szakmai nyilvánosság bevonásával történő beszélgetést kezdeményez, amelyre ezúton szeretné meghívni a Magyar Fotóművészek Szövetsége teljes elnökségét, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium részéről Sümegi György osztályvezető urat, az „Első Alkotócsoport” vezetőjét, Dr. Beke László urat, illetve az említett szervezetek és intézmény, továbbá a felsőszintű fotósképzést végző Magyar Iparművészeti Főiskola mindazon szakembereit, akik gondolataikkal, tapasztalataikkal, érveikkel hozzájárulhatnak a téma tárgyszerű megvitatásához. A beszélgetés időpontjául a stúdió vezetősége október 24-e, 17 órát, helyszínéül a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját javasolja (címe: VII. kerület, Garay u. 3.).
Budapest, 1990. október 15.
Hajdú József, Kodolányi Sebestyén, Várnagy Tibor
a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vezetősége
- Belföld [8]