Skip to main content

Fel lettünk mentve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Belső elhárítás – belső szemmel, Beszélő, 1990. február 12., 17., 24.)


Végvári őrnagyot a Dunagate-ügy méltán híressé tette. Méltatlanul elfeledkezett azonban a közvélemény a nagy leleplezés másik szereplőjéről, a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/III-as csoportjának tisztjéről, Bajcsi István főhadnagyról, aki – betartva a szolgálati utat – a katonai ügyészségre vitt be egy kötegnyit az állambiztonsági szervezet megsemmisítésre váró dokumentumaiból. Bár szabályosan járt el, főnöke, Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány ellene is feljelentést tett két interjú miatt, amely a 168 órában hangzott el, illetve lapunkban jelent meg. Az alábbi levélváltás bennünket is megnyugtat, hisz a levélben közölt MTI-jelentés szerint a BRFK „más személyek”, azaz a Beszélő és a 168 óra szerkesztői vétkességét is feltételezte.

A tisztesség úgy kívánná, hogy aki a feljelentés tényét nyilvánosságra hozta, a feljelentés sorsáról is tájékoztassa a közvéleményt.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon