(Bajcsi István), (Dr. Györgyi Kálmán)

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Mint az köztudomású, az ún. Dunagate-ügy néven megismert belügyi botrány továbbra is élénken foglalkoztatja a politikai közvéleményt, s egyre korbácsolja közéletünk hullámait.

A politizáló emberek szinte mindegyikének van véleménye a volt BM III/III-as Csoportfőnökség egykori vezetőiről, s ki-ki politikai meggyőződése, vérmérséklete szerint tekinti őket: kötelességüket teljesítő hivatalnokoknak, bűnösöknek, hősöknek vagy éppen árulóknak.

Az ügy egyik újabb fejleménye, hogy az Ön utasítására – a botrány más érintettjei mellett – Végvári József őrnagyot a Budapesti Katonai Ügyészség igen súlyos bűncselekmények elkövetésével – többek között államtitok megsértésével – vádolja.

A botrányban érintettek között azonban van egy másik olyan személy is, akit szintén ezzel a bűncselekménnyel gyanúsítanak, méghozzá „alaposan”.

Mint azt az akkori rádió-, tv-híradások és a napi sajtó- pl.: a Népszabadság 1990. február 28-i száma Ne szólj szám… címmel hírül adta „A BRFK vezetője államtitoksértés alapos gyanúja miatt kedden feljelentést tett Bajcsi István rendőr főhadnagy, a főkapitányság III/III-as alosztályának volt tisztje ellen, mert a 168 óra című rádióműsornak és a Beszélő című lapnak adott nyilatkozataiban olyan információkat hozott nyilvánosságra, amelyek a jelenlegi törvényi szabályozás szerint államtitoknak minősülnek. A BRFK vezetője feljelentésében kéri, hogy állapítsák meg az államtitoksértés pontos körülményeit, valamint a cselekményben részt vett más személyek esetleges felelősségét is. (MTI)”

A feljelentés óta az igen tisztelt Katonai Főügyészség – ahová tudomásom szerint a feljelentést megtették – konokul és mélyen hallgat. Ennek már több mint fél éve, s azóta nap mint nap várom az illetékes hatóság jogi álláspontjának nyilvános megjelenését, de mindhiába.

A feljelentésben szereplő gyanúsítás ugyanis alapvető emberi személyiségi jogaimat sérti, hiszen a legszélesebb nyilvánosság előtt tekint államtitoksértéssel alaposan gyanúsítható személynek, kétségbe vonja emberi tisztességemet, semmibe veszi a jó hírnévhez való jogomat.

Úgy érzem, hogy a Katonai Főügyészségnek az ügyben tanúsított „hallgatása” nemcsak az én személyiségi jogaim érvényesítését akadályozza, de általánosságban is növeli a közelmúlt politikai változásai során tanúsított magatartás megítélésével kapcsolatos bizonytalanságot.

Kérem tehát Önt, illetve a Katonai Főügyészséget, hogy a feljelentés tárgyában alakítsa ki végre jogi álláspontját – legyen az számomra akár „barátságtalan” is – és az ugyanúgy, mint a feljelentés ténye, kerüljön nyilvánosságra.

Úgy érzem, hogy a Katonai Főügyészség „hallgatásával” hozzájárul ahhoz, hogy kételyek közt éljek, hisz a feljelentés alapján ellenem az eljárás bármikor megindítható.

Mielőbbi válaszát várva:

1990. szeptember végén


Tisztelettel:
Bajcsi István

A legfőbb ügyész válasza

Bajcsi István, Kunszentmárton, Pf. 429.
5440


Tisztelt Bajcsi Úr!

Az Ön ellen tett feljelentés tárgyában hozzám intézett beadványával kapcsolatban a következőkről tájékoztatom:

A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője Ön ellen 1990. február 23-án a BM ORFK vezetőjének bűnügyi helyettesénél tett feljelentést „államtitoksértés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt”.

A BM ORFK Vizsgálati Osztálya Központi Vizsgálati Alosztálya 85-62-5/1990. bü. számú irataiból megállapíthatóan 1990. február 26-án a feljelentés kiegészítését rendelték el, majd az alosztály vezetője 1990. március 19-én kelt határozatával a nyomozást, a Be. 127. (1) bekezdés a) pontja alapján, bűncselekmény hiányában megtagadta.

A határozatot megkapta a BRFK vezetője mint feljelentő, Önt azonban a Be. 116. (3) bekezdés rendelkezésének téves értelmezése folytán elmulasztották értesíteni.

Emiatt felhívtam az ORFK Vizsgálati Osztály vezetőjét a mulasztás pótlására.

Az eddigiekből is kitűnik azonban, hogy az Ön által több kifogással is illetett Katonai Főügyészség az ügyben egyáltalán nem járt el, annál is inkább, mert – amint ezt Önnek is tudnia kell – 1990. március 1-je óta a rendőrök köztörvényi bűncselekményei nem is tartoznak a Katonai Ügyészség nyomozati hatáskörébe.

A Katonai Főügyészséget, illetve más katonai ügyészi szervet tehát az Ön ügyében semmiféle mulasztás nem terheli.

Budapest, 1990. október 18-án.


Dr. Györgyi Kálmán

• Visszabeszélő