Skip to main content

Fel, Országréme-választásra!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Cavinton-klubba tömörült zalaegerszegi fiatalok Zalarémét választottak múlt szombaton. „Magabiztos kanok” jelentkezését várták a nemes vetélkedő meghirdetői, olyan halálmegvető bátrakét, akik nyilvánosan hajlandók bolondot csinálni magukból. Nem mindenki képes erre. Sőt. Ismerjük be: legtöbben kínos pillanatokban ráeszméltünk már, hogy bizony idétlenek vagyunk egy kicsit. Olykor elszégyelljük magunkat, hogy mily alkalmatlanok vagyunk egy szerepre. Ilyenkor elpirulunk, s igyekszünk sürgősen odébbállni méltóságunk romjait szedegetve.

Nem így a magabiztos kanok Zalaegerszegen! Talán a politikai élet némely szereplőjének példájából okultak. Felismerték, hogy mi az új idők magyarjának legfőbb erénye. A szégyentelenség. Az ifjú rémjelöltek állták a transzvesztita megpróbáltatást, csináltak magukból majmot, ordítási versenybe szálltak, feltehetőleg a legszégyentelenebb győzött.

Követni kellene a Cavinton-kezdeményezést. Zalaegerszegen csak hatan szálltak ringbe – talán inkább porondot kellene mondani –, de országosan nagy lenne a tolongás.

Itt van például egy nagy esélyes, a legnagyobb kormánypárt egyik vezéregyénisége, Csengey Dénes. (Egyébként Zala megyei.) Figyelemre méltó teljesítmény volt már az is, mikor tavaly ilyenkor, a rendszerváltásról szóló népszavazás idején kiadta a jelszót: „Aki magyar, otthon marad!” De túlszárnyalta önmagát, midőn nemrég nyilvánosan leszámolt Pozsgay Imrével, szemrebbenés nélkül megfeledkezve tavalyi álláspontjáról. Pedig az Eszter nevű zsidó leányzóval esett intim sajtókalandja után már azt hittük, egy picit elszégyelli magát. De nem. Eszter meg se kottyant, Csengey ismét nyilvánosan felágaskodott.

Ám az Országréme címért folyó vetélkedésben nagy versenytársakkal kell számolnia.

Korrupció alapos gyanúja vetül Matolcsy Györgyre, a miniszterelnök gazdasági tanácsadójára. Ám a kormánynak meg se kottyan. Hallgat, mintha Matolcsy magánügyéről lenne szó.

G. Nagyné Maczó Ágnes MDF-képviselő felháborodását fejezte ki, amiért a kormány tagjai bőkezűen megjutalmazták önmagukat – a rendszerváltás okán nem november 7., hanem október 23. alkalmával –, s felszólította az érintetteket, ajánlják fel közcélra ezt a pénzt. A kormány hallgat, mintha mindez el sem hangzott volna.

A legnagyobb kormánypárt lassan de biztosan darabolódik: Dénes János rémálmokat idéző, egzaltált búcsúszónoklattal átlép a függetlenek közé, Bíró Zoltán kilép, Lezsák, Kulin, Bogárdi köszönik, nekik elég. Egyetlen napon négy interpellációra adott kormányválasz közül a Ház hármat nem fogad el, vagyis háromszor leszavazza a kormányt. Az MDF-es Palotás János megsemmisíti a kisgazda Torgyánt, az ugyancsak MDF-es Szokolay Zoltán elvei feladásával vádolja a kormányt és a frakciótárs Balás Istvánt. G. Nagyné Maczó Ágnes (másodszor) szenvedélyes vádbeszédet mond a kormány ellen. A kormány: mintha mi sem történt volna, hallgat.

Nincs költségvetés, nincs földtörvény, nem tudni, mi lesz a lakástulajdonnal, a lakásköltségekkel, miből gazdálkodnak az önkormányzatok. A gyanú árnyával magára hagyott Matolcsy államtitkár kitálal a kormányon belül egymással szemben álló gazdaságpolitikai irányzatok nyugvópontot nem lelő huzakodásáról a Világgazdaságban. (November 22.) S mikor – mindezek után – T. G. M. interpellál a miniszterelnökhöz a kormány (beígért) átalakításának tárgyában, a miniszterelnök nem válaszol. Kissé sértett, kissé sértetten fölényes.

Mondom, kövessük a zalaegerszegi Cavinton-klubosokat!

Fel, választásra!






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon