Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Külpolitikai helyhatározó, Beszélő, november 24.)


Az elnök védelmében

Mint lapjuk és Göncz Árpád köztársasági elnök régi tisztelője, elképedve olvastam a Katona Tamással készült interjút. Azon, az hogy MDF-es külügyi államtitkár Grósz Károlyhoz hasonlítja Gönczöt, nincs mit csodálkozni. Az MDF már többször tanújelét adta – legutóbb épp a taxisblokád idején –, hogy a kormány népszerűségének rohamos csökkenése közepette nincs igazán ínyére a köztársasági elnök változatlan népszerűsége. Érthetetlennek tartom viszont, hogy a Beszélő hajlandó mindezt kommentár nélkül leközölni. Lehet, hogy a külpolitika a kormány dolga lenne, de amit a kormány ez ügyben tesz, azt a magam részéről nem nevezném külpolitikának. Mindenképpen szerencsésebbnek tartom a tárgyalás lehetőségét keresni, mint meggondolatlan kijelentésekkel ürügyet szolgáltatni az otromba támadásokhoz. Mint ahogy szerencsésebbnek tartanám, ha a Beszélő nem hagyná szó nélkül, amikor az általa közölt interjúban Göncz Árpádot megpróbálják fondorlatos módon besározni.

Tisztelettel:

Lombos Miklós
SZDSZ-tag, Budapest

Lombos Miklós úr levele annyira találó, mintha mi magunk írtuk volna. Mindazonáltal úgy véljük: ha interjút kérünk a Külügyminisztérium politikai államtitkárától, kötelességünk, hogy szavait híven közöljük. Nem feladata sem az interjút készítő újságírónak, sem a szerkesztőségnek, hogy akár az interjú szövegében, akár kommentárban helyreigazítsa a szólót, ha olyasmit mond, amivel nem értünk egyet. Azt pedig, hogy tiszteljük, sőt szeretjük Göncz Árpádot, nem kell bizonygatnunk. Érzéseinket leghívebben Solt Ottilia fejezte ki, amikor az elnök október 23-i beszéde kapcsán mindannyiunk nevében megköszönte neki „azt a kis biztonságot, ami még megadatott” nekünk.

A jelenlegi külpolitikát ellenben nem ítélném meg olyan sommásan, mint Ön. Azt hiszem, helyes, ha különbséget teszünk egyes kormánytagok külpolitikai vonatkozású kijelentései, a miniszterelnök, a külügyminiszter, a politikai államtitkár és a külügyminisztériumi apparátus külpolitikai tevékenysége között. Hogy ki, illetve melyik milyen minősítést kapna, hosszabb elemzést érdemel.



–szeg













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon