Skip to main content

Beszélő hetilap, 47. szám, Évfolyam 2, Szám 55

(Kertesi István): Csatlakozás

–laki– - –szeg [Kőszeg Ferenc]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

(Lombos Miklós) - –szeg [Kőszeg Ferenc]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

–lt [Solt Ottilia]: Fel, Országréme-választásra!

Bauer Tamás: Kormányátalakítást vagy új kormányt?

Iványi Gábor: „Engem is bántottak bizonyos dolgokért”

Kozák Gyula: Megzápult-e a lakitelki gondolat

avagy: hol is van a jegyzőkönyv?

Batta András: Fellegi, Beethoven és a pénz

Eörsi János: Leszavazva, de töretlenül

Pusztaszabolcsi tűzijáték

Vajna János: Egy mozgalmas hét krónikája

Dalos György: Nyugati állam – keleti gondokkal

Németország választások előtt

Wojciech Maziarski: Búcsú Mazowieckitől?

Ara-Kovács Attila: Zsoldosok a láthatáron

Bányai Péter: Hírek és rémhírek között

Szili Sándor János: A szovjet demokrácia lakatlan szigetén

Langmár Ferenc: „Munkanélküliek még soha nem buktattak kormányt”

Lányi Kamilla: Az agrárpolitika és az élelmiszer-gazdaság válsága

Fényi Tibor: Ausztromazochizmus?

Bécs viszonya a világkiállításhoz

Győri Péter: Hogyan készülnek a lakáskoncepciók?

Győri Péter beszélgetése Oszlányi Zsolttal

[Szabó Júlia]: „Én, itt, Picassóval…”

Száz éve született Kállai Ernő

Miltényi Tibor: Az idő emlékezete

A mexikói fotográfia 150 éve (Műcsarnok, nov. 9.–dec. 9.)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon