Skip to main content

Csatlakozás

(Kertesi István)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Örömmel és megnyugvással olvastam a HVG 1990. nov. 10-i számában, a Nagy Sándor MSZOSZ-elnökkel folytatott interjúban, hogy Nagy Sándor betartotta a szolgálati utat, és engedélyt kért – kapott is – a nyelvöltögető belügyminisztertől arra, hogy részt vegyen a taxisokkal folytatott tárgyalásokon.

A Beszélő november 10-i számában viszont Korányi György nyugdíjas – Jaj a gyengéknek címmel – fenyegeti a kormányt a nyugdíjasok blokádjával. Biztosíthatom, hogy vele tartok. Csak az a gondom, hogy Horváth Balázs úr a mi érdekképviseletünket is engedélyezi-e Nagy Sándornak.

Budapest, 1990. november 18.

Üdvözlettel








Megjelent: Beszélő hetilap, 47. szám, Évfolyam 2, Szám 55


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon