(Mátyás T. István)

Nyomtatóbarát változat

Szurkolok az SZDSZ-nek, hogy Dornbach Alajos legyen az 1. sz. vezetője. Ez esetben egy igazi, korszerű szociálliberális párt lehet az SZDSZ-ből, amelynek kutya kötelessége lesz megnyernie az 1994-es választást! Ha Tölgyessy nyer: nincs esély a szociálliberális párt megszületésére, és befejeződött a magyarországi liberális mozgalom egyik szereplőjének működése. Marad a remény, hogy akkor 1994-ben győz a másik esélyes: a Fidesz. Talán emlékeznek, írtam nemrég Önöknek egy cikket a diktatúra veszélyéről, Kornis Mihály nálam ezerszer jobban írta meg a „témát” a Beszélőben és – főleg! – a Magyar Hírlap Akár a tenger c. írásában. Én a Keserű Imre–Könczöl Csaba–Bossányi Katalin fémjelezte radikális MSZMP-reformkörösökhöz tartoztam, ma már (mai „Pártom”: a Demokratikus Charta ’91 – aláírtam!) PÁRT nélkül… Dornbach megválasztása esetén sok volt MSZMP-s, radikális reformkörös csatlakozna az SZDSZ-hez: ha engednék. De hát muszáj engedniük, hiszen a párt újrafeltámadása is – ebből következően – a ’94-es választás SZDSZ-győzelme a tét! Őszinték a szándékaim cikkeimben, szimpla kritikus volt MSZMP-s múltamban nincs bűn, nincs funkció, sőt: 17-szer kellett munkahelyet váltanom, igazgatóim többnyire elküldték, környezetem deviánsként kezelt. Kaposvárra jártam színházba (Marat halálát 8-szor láttam!), a Katonában megnyitása óta mindent, többször, ismertem a 80-as évek szamizdatját. Csak hát: Marx… Akárcsak Koestler, nehezen tudtam elszakadni a marxi bűvölettől, az ifjútól, az időstől, a kommünt szfinxként kezelő Nagy Utópistától… Igen, ez az egy volt a bűnöm: beleszerettem Marxba, a marxi elmélet totalitásigényébe. Amiből Kis János már a 70-es évek végén kigyógyult, ahhoz nekem 1989-re volt szükség (igaz, kb. 10 évvel fiatalabb is vagyok Kisnél, 1955-ös, és 1/1000 akkora a filozófiaműveltségem, mint az övé…). Ha francia vagyok, ma büszkén lennék baloldali szocialista… De hát itt élünk, és 1990. januárban Keserű Imrével csak annyira futotta erőnkből, hogy egy levélváltás során megalakítottuk kétszemélyes szociálliberális pártunkat... Persze, nem nyert… Most – ha az SZDSZ Dornbach vezetésével, amiben őszintén bízom – félre tudja tenni ’89-es ÉRTHETŐ antikommunizmusát, és az ÚJ HELYZETBEN, ahogy az agonizáló diktatúrát ’89 novemberében legyőzte, felveszi a harcot a friss izmú „cápa-MDF”-fel, és ehhez kellenek az egykori radikális reformkörös MSZMP-sek: ott a helyünk az SZDSZ-ben! Feltéve, ha KELLÜNK… A DEMOKRATIKUS HATALOMVÁLTÁSÉRT 1994-ben!

Üdvözlettel: Mátyás T. István
Szeged

• Visszabeszélő