Skip to main content

Tisztelt Beszélő!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szurkolok az SZDSZ-nek, hogy Dornbach Alajos legyen az 1. sz. vezetője. Ez esetben egy igazi, korszerű szociálliberális párt lehet az SZDSZ-ből, amelynek kutya kötelessége lesz megnyernie az 1994-es választást! Ha Tölgyessy nyer: nincs esély a szociálliberális párt megszületésére, és befejeződött a magyarországi liberális mozgalom egyik szereplőjének működése. Marad a remény, hogy akkor 1994-ben győz a másik esélyes: a Fidesz. Talán emlékeznek, írtam nemrég Önöknek egy cikket a diktatúra veszélyéről, Kornis Mihály nálam ezerszer jobban írta meg a „témát” a Beszélőben és – főleg! – a Magyar Hírlap Akár a tenger c. írásában. Én a Keserű Imre–Könczöl Csaba–Bossányi Katalin fémjelezte radikális MSZMP-reformkörösökhöz tartoztam, ma már (mai „Pártom”: a Demokratikus Charta ’91 – aláírtam!) PÁRT nélkül… Dornbach megválasztása esetén sok volt MSZMP-s, radikális reformkörös csatlakozna az SZDSZ-hez: ha engednék. De hát muszáj engedniük, hiszen a párt újrafeltámadása is – ebből következően – a ’94-es választás SZDSZ-győzelme a tét! Őszinték a szándékaim cikkeimben, szimpla kritikus volt MSZMP-s múltamban nincs bűn, nincs funkció, sőt: 17-szer kellett munkahelyet váltanom, igazgatóim többnyire elküldték, környezetem deviánsként kezelt. Kaposvárra jártam színházba (Marat halálát 8-szor láttam!), a Katonában megnyitása óta mindent, többször, ismertem a 80-as évek szamizdatját. Csak hát: Marx… Akárcsak Koestler, nehezen tudtam elszakadni a marxi bűvölettől, az ifjútól, az időstől, a kommünt szfinxként kezelő Nagy Utópistától… Igen, ez az egy volt a bűnöm: beleszerettem Marxba, a marxi elmélet totalitásigényébe. Amiből Kis János már a 70-es évek végén kigyógyult, ahhoz nekem 1989-re volt szükség (igaz, kb. 10 évvel fiatalabb is vagyok Kisnél, 1955-ös, és 1/1000 akkora a filozófiaműveltségem, mint az övé…). Ha francia vagyok, ma büszkén lennék baloldali szocialista… De hát itt élünk, és 1990. januárban Keserű Imrével csak annyira futotta erőnkből, hogy egy levélváltás során megalakítottuk kétszemélyes szociálliberális pártunkat... Persze, nem nyert… Most – ha az SZDSZ Dornbach vezetésével, amiben őszintén bízom – félre tudja tenni ’89-es ÉRTHETŐ antikommunizmusát, és az ÚJ HELYZETBEN, ahogy az agonizáló diktatúrát ’89 novemberében legyőzte, felveszi a harcot a friss izmú „cápa-MDF”-fel, és ehhez kellenek az egykori radikális reformkörös MSZMP-sek: ott a helyünk az SZDSZ-ben! Feltéve, ha KELLÜNK… A DEMOKRATIKUS HATALOMVÁLTÁSÉRT 1994-ben!

Üdvözlettel: Mátyás T. István
Szeged





Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon