Skip to main content

(Lombos Miklós)

(Lombos Miklós), –szeg [Kőszeg Ferenc]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

(Külpolitikai helyhatározó, Beszélő, november 24.)


Az elnök védelmében

Mint lapjuk és Göncz Árpád köztársasági elnök régi tisztelője, elképedve olvastam a Katona Tamással készült interjút. Azon, az hogy MDF-es külügyi államtitkár Grósz Károlyhoz hasonlítja Gönczöt, nincs mit csodálkozni. Az MDF már többször tanújelét adta – legutóbb épp a taxisblokád idején –, hogy a kormány népszerűségének rohamos csökkenése közepette nincs igazán ínyére a köztársasági elnök változatlan népszerűsége. Érthetetlennek tartom viszont, hogy a Beszélő hajlandó mindezt kommentár nélkül leközölni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon