Skip to main content

Rendkívüli állapot?

Vissza a főcikkhez →


Január 13. – a szovjet csapatok bevonulnak Azerbajdzsánba és Hegyi Karabahba az örmény–azeri fegyveres konfliktusok leverésére;

Január 15. – rendkívüli állapotot léptetnek életbe Azerbajdzsán határ menti övezeteiben, az azeri Legfelsőbb Tanácsba pedig bekerül az egyik legkeményebb csekista, legkonzervatívabb PB-tag, Gejdar Alijev;

Január 20-ra virradó éjszaka – bevonulás Bakuba, több mint 200 halott a békés lakosság ellen irányuló támadás következtében;

Február 11–12. – rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat vezetnek be Dusanbéban (Tádzsikisztán) az örményellenes és kormányellenes megmozdulások megfékezésére;

Február 28–március 2. – az örmény lakosságot katonai erőszakkal telepítik ki Azerbajdzsán Getasini körzetéből;

Március 21. – Gorbacsov mint „újdonsült” elnök ad ki rendeletet arról, hogy „minden eszközzel kész megvédeni a Szovjetunió szuverenitását Litvánia területén”, miután Litvánia továbbra sem vonja vissza március 11-én elfogadott függetlenségi nyilatkozatát;

Március 23. – szovjet deszantegységek és tankok vonulnak be Litvániába;

Március 27. – szovjet deszantosok megtámadnak egy vilniusi kórházat, és elhurcolják az ott rejtőző katonai szolgálatmegtagadókat;

Április 8–9. – az egész országban gyászünnepségek zajlanak a tbiliszi vérengzés évfordulóján, fokozott katonai készenlét;

Április 18. – kezdetét veszi a Litvánia elleni gazdasági blokád, a kulcsfontosságú szövetségi ipari és katonai objektumok területén fokozott katonai ellenőrzést hajtanak végre;

Május 27. – összecsapások Jerevánban örmény önkéntesek és szovjet katonai alakulatok között; 24 örmény gerillaharcos esik áldozatul;

Június 4. – kirgiz és üzbég lakosok halálos áldozatokat is követelő összetűzése Os város térségében, rendkívüli állapotot rendelnek el, belügyi csapatok gyakorolnak fokozott ellenőrzést; július 14–29. között a konfliktusok kiújulnak;

Július 25. – Gorbacsov elrendeli a szovjet törvényekkel ellentétes önkéntes fegyveres alakulatok feloszlatását, az engedély nélkül viselt fegyverek elkobzását;

Augusztus 27. – katonai irányítás alá vonják Hegyi Karabahot és a környező, örmények lakta térséget, a helyi közigazgatási szerveket feloszlatják;

Augusztus 29. – a közvetlen moszkvai befolyás alatt álló örmény parlament feloszlatja az Örmény Nemzeti Hadsereget, és rendkívüli állapotot vezet be az örmény köztársaságban a szaporodó terrorakciók miatt;

Szeptember 5. – országos tüntetéssorozat az 1918-as vörös terror kezdetének évfordulóján, fokozott belügyi készültség;

Október 2–17. – a kormány lemondását és Ukrajna függetlenségét követelő ukrán diákok éhségsztrájkja Kijevben, majd Ukrajna-szerte, fokozott belügyi, majd katonai készültség, nyílt megtorló intézkedések vidéki városokban, hajtóvadászat szolgálatmegtagadó fiatalok ellen;

Október 25–26. – a moldáviai milicisták és önkéntesek blokád alá veszik a féllegális parlamentet választó gagaúz területet, Moszkva azonnal rohamcsapatokat küld Gagaúzia védelmére;

Október 30. – terrorakciók, házkutatások, letartóztatások neves ellenzéki személyeknél országszerte a politikai foglyok napja alkalmából;

November 17. – letartóztatják Sztyepan Hmarát és öt társát a november 7-i zavargások és Gorbacsov elleni merénylet megszervezésének vádjával;

November 29–30. – azeri belügyi rohamcsapatok és moszkvai belügyi alakulatok örménylakta falvakat támadnak Hegyi Karabah térségében;

December 14. – rendkívüli állapotot vezetnek be a grúziai dél-oszét területen, a rend fenntartására szovjet katonai alakulatokat és belügyi csapatokat hívtak be, ami nagy vitát vált ki a grúz Legfelsőbb Tanács és a Népfront stb. között, a zavargások azóta is tartanak;

December 21. – Rigában összehívják a Baltikumban állomásozó szovjet haderők parancsnokait. „Miért kellene elismernünk azoknak a kormányoknak az alkotmányellenes törvényeit, akik bennünket megszállóknak tartanak, s szeretnének kizárni a játékból?” – nyilatkozzák a konferencia résztvevői, akik a sorkötelezetekkel szemben akarnak rendkívüli állapotot hirdetni.














































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon