Skip to main content

A cselszövő és a halál

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Kaptam két levelet Csicserintől. Felveti a kérdést, nem lenne-e ésszerű, ha a genovai konferencián tisztességes ellenszolgáltatás fejében (élelmiszersegélyek stb.) beleegyeznénk alkotmányunk egyes részeinek apróbb módosításába, nevezetesen abba, hogy a szovjetekben más pártok is részt vegyenek. Ez a javaslat szerintem csalhatatlan jele annak, hogy Csicserin gyógykezelésre szorul, ezért sürgősen utalják be egy szanatóriumba.” Lenin Molotovnak, 1922

Régebben a cselszövők, méregkeverők a dolgok rendje és módja szerint meghaltak (nem dúlt a rút viszály stb.). A mai napig vannak országok, ahol – ha nem is túl elegánsan, de az ősi hagyományok szellemében – végrehajtják a rituális királygyilkosságot (l. Románia). Civilizáltabb helyeken az elaggott uralkodót kiteszik a jegesmedvéknek, vagy felcipelik a hegyre, közelebb a keselyűkhöz. Ezt nevezik ma orvosi gyógykezelésnek (l. kis hazánk), illetve szeretetházi ápolásnak (l. NDK).

Az elmúlt héten Bulgária újra kuriózummal szolgált. Petar Mladenov bukott államelnök, az öreg Zsivkov (volt pártfőtitkár, jelenleg kórházi ápolt) egykori tanítványa bemutatta, hogyan lehet valaki még ma is hű Lenin eszméihez.

A bulgáriai „mulya forradalom” (ha mindenáron nevet akarunk adni az egyes kelet-európai államcsődöknek) legforróbb pillanataiban, amikor a „szélsőséges elemek ellenséges hangulata átragadt a tüntető tömegre”, és az a BKP távozását kezdte követelni, Mladenov hisztériás rohamba esett (vagy delíriumba, hisz nem véletlenül becézi az áldott ajkú egyszerűen Masztikás avagy Abszintes Pesónak), elhajította a kezébe adott mikrofont, és kiadta a parancsot, hogy jöjjenek elő a tankokkal. Ezt az ukázt egy szemfüles ellenzéki operatőr sikeresen rögzítette, majd a választások előestéjén a kampány-ötpercben lejátszották.

Mladenov azzal védekezett, hogy a nagyközönség félrehallotta szavait, nem tankot mondott ő akkor, hanem Sztanko Todorov, a derék bolgár kommunista nevét ejtették ki ajkai. Az egyetemen már hetek óta sztrájkoló, többek közt az eset azonnali kivizsgálását követelő diákok kétkedésük jeléül rögtön felállítottak egy papírmasé tankot, és elkeresztelték Sztankónak. Mladenov beleegyezett a vizsgálatba.

Az elnök azóta belátta: hibát követett el. A tömeggyilkosságot elrendelő parancs megmagyarázható a történelmi szükségszerűséggel, vagyis nem hiba. Mladenov akkor tévedett, amikor kilépett saját gondolati rendszeréből, és hozzájárult ahhoz, hogy független szakértők – akik felett már nem volt hatalma – megnézzék a felvételt.

Mladenov azonban zseniális bolsevik, és megérezte, mit tenne Lenin ma. Ismerte Lenin fent idézett levelét, ahol a történelemben először a betegség orvosi problémából politikaivá válik. Még a vizsgálat lezárása előtt megemlítette, hogy gyengélkedik, és valószínűleg amerikai gyógykezelésre szorul. Kivételes érzékkel látta be, hogy mivel az adott szituációban a hatalom birtokosa és a vétkes személye egybeesik, így a gyógykezelésre küldő és a gyógyulni küldött személyének is azonosnak kell lennie. Így hát elítélte önmagát politikai kórsága miatt, és önfeláldozóan az imperializmus emberfarkasai elé veti magát. Megértette, hogy egyedül ő szabadíthatja meg Bulgáriát, a kommunizmus újonnan alakult rezervátumát, önmagától, a cselszövő bolseviktól.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon