Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

Végül maga Gorbacsov is szalonképesnek minősítette Polozkov személyét, és korábbi nyilatkozataival szöges ellentétben a nagyobb vereséget kivédendő beletörődött abba, hogy ezen a „mérkőzésen” nem ő nyert. A vasárnap esti szovjet tv-híradóban közvetített nyilatkozata azonban más ellentmondásokat is tartalmazott, s Gorbacsov mintha más területeken is visszavonult volna. Alig száradt meg még ugyanis a nyomdafesték azon a határozaton, amellyel eltörölték a párt vezető szerepét deklaráló hírhedt 6. cikkelyt, a szovjet elnök máris úgy nyilatkozott, hogy a kommunista párt jövőjét nem a „parlamenti típusú” párttá alakulás jelenti, hanem továbbra is „avantgárd” pártként kell működnie, és kis létszámú, elit élcsapatként kell fölvennie a kapcsolatot a többpártrendszert alkotó többi párttal. Ezt a megjegyzést azonban aligha lehet másképp értékelni, mint épp e többpártrendszer visszavonása felé tett első lépést. Mindez újra fényt vet arra, hogy a gorbacsovi glasznoszty épp azt nem teljesíti, amire hivatott lenne: nem alkalmas arra, hogy politikai terepet nyújtson nyilvánosan és mindenki által vállalható közéleti norma kialakításához. Egyelőre csak arra jó, hogy a politikai élet szereplőinek következetlenségeit és egymás közti csatározásait, eddig a kulisszák mögött zajló belvillongásait nyilvánossá tegye. A hét eleji hírek szerint például azt, hogy a konzervatív-mérsékelt-reformista erők abszolút koordinálhatatlanná váltak.

Halaszthatatlan halasztások

Ez lehet annak a bejelentésnek a hátterében is, hogy a hetek óta beharangozott XXVIII. pártkongresszust különböző okokra hivatkozva – de nyilván, a vereség megelőzése érdekében – bizonytalan időre elhalasztották. Az egyik nyilatkozó például az aratási munkálatokra hivatkozott, ám más bejelentésekből az derül ki, hogy magukat az aratási munkálatokat is el kell halasztani a krónikus benzinhiány miatt. A benzinhiányra utaló hírek viszont azt a feltételezést erősítik meg, hogy a Litvánia ellen indított energiablokád előbb-utóbb visszafelé sül el, és más köztársaságok gazdasági életét is megbénítja. A hiányzó kőolajmennyiséget eddig ugyanis a szankciók következtében leállított litvániai (mazseji) kőolajfinomítóból szállították. Az APN megújult budapesti irodájának értesülései szerint Nyikolaj Rizskov az olajkivitel radikális csökkentésére adott utasítást, aminek következtében a blokád hatása a kelet-közép-európai országokba is begyűrűzik.

A „bűnbak” mazseji kőolajfinomító beindítását is nyilvánvalóan elhalasztják, Litvánia Legfelsőbb Tanácsa ugyanis nem fogadta el a Moszkva által felkínált moratóriumot: továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Litvánia független köztársaság maradjon.

A Rizskov–Gorbacsov-párosnak egyébként is főhet a feje, hogy ki legyen a következő, akit blokáddal sújtsanak: a napokban ugyanis – immár hetedikként – Moldávia is bejelentette szuverenitási igényét, Alma-Atában pedig július 1-jén öt közép-ázsiai köztársaság (Üzbegisztán, Türkménia, Kirgízia, Tádzsikisztán és Kazahsztán) részvételével megnyílik a Közép-ázsiai Piac – a múlt hónapban megnyitott, bár azonnal megbénított Balti Piac analógiájára. A közép-ázsiai köztársaságok vezetői a központ kiiktatásával kívánják egymás között közvetíteni áruikat, nyersanyagaikat. Türkménia – az APN másik híre szerint – odáig ment a központ kiiktatásában, hogy a Legfelsőbb Tanács határozata alapján „a köztársaság területén szigorúan tilos a moszkvai televízió adásainak sugárzása”. Akár örülhetnénk is a decentralizáció eme újabb fejleményeinek, de a tudósítás arról is szól, hogy korlátozzák a központ demokratikus irányvonalú sajtótermékeinek terjesztését is, helyette viszont olyan helyi szerzők műveinek kiadását szorgalmazzák, akik a helyi vezetés feltétlen hívei. Félő, hogy e nehezen értékelhető hír mögött a nacionalizmus és konzervativizmus nemkívánatos összekapcsolódása húzódik meg.

A szemérmes Hitler

Hasonló okokból kelt félelmet a Moszkovszkije Novosztyi c. lap múlt heti számának egyik beszámolója is. Június közepén óriási tömegek részvételével közönségtalálkozót tartott egy moszkvai kultúrházban a hírhedt Pamjaty nevű, pravoszláv nemezeti-patrióta szervezet, melynek elnöke, Alekszandr Kulakov előadásában kifejtette, hogy Hitler kemény bírálatot érdemel, ugyanis nem volt elég radikális a zsidókérdés megoldásában, holott a világháborút a zsidók provokálták. A jelenlevőket arra szólította fel, hogy „követeljék a szovjet kormánytól a zsidók kivándorlásának azonnali leállítását, a kormány ne adjon kiutazási engedélyt mindaddig, amíg a szovjet népbíróság véglegesen nem tisztázza a zsidók kollektív bűnösségét”. A beszámoló nem szól róla, milyen volt a foganatja a fasizmus feletti győzelem 45. évfordulóján felolvasott proklamációnak, igyekszik a tényt úgy értelmezni, mintha az ehhez hasonló kirohanások egy elszigetelt csoport gyerekes őrültségei lennének. Az efféle hírek valóban nem is érdemelnének szót, ha nem olvashatnánk egyre gyakrabban hasonló tartalmú, ennél csak kevésbé agresszív hangvételű követeléseket. Nemrégiben például a Nos Szovremenyik – az orosz írók lapja – tette közzé neves oroszországi írók, művészek, tudósok és más kulturális személyiségek Gorbacsovhoz és a Legfelsőbb Tanácshoz címzett nyílt levelét, amelyben egyebek között az idézett lapot is „hamis kozmopolitizmussal” vádolják arra hivatkozva, hogy nem lehet igazi hazafi az, aki „orosz fasizmusnak, nacionalista ópiumnak, a nácizmus újraéledésének” nevezi a „valódi nagyorosz érdekek védelmét”.

• Külföld