Vass István

Nyomtatóbarát változat

Maréknyi, de harcos kis csapat, akiket hajt még az elhivatottság, a történelmi küldetéstudat. Bár csak maradék, csak töredék, kisebbségben, ellenzékben, épphogy kikászálódva, nevük egy betűjét is – mint gyík a farkát – hátrahagyva, a poraiba hulló monstrum-ős romjai alatt, máris sorompóba állnak – mint a régi szép időkben: a munkásosztály érdekeiért.

Harminchárom ember, akiket nem lehet nem észrevenni. Országmentő, a nemzetet féltő szónoklatok hangzanak el, sűrűn, egymás után az MSZP-frakció padsoraiból. Itt egy (valahonnan már ismerős) ifjú titán aggódik a nép nyugalmáért, odább egy joviális bölcs emelkedik szólásra a „nép érdekének” védelmében. Olykor feláll egy acélos tekintetű, vasöklű esztergályos, és kijelenti: a „munkásosztály” otthonába tért, és figyel minket.

Nem csodálkozom ezen, csak valami lelki émelygést érzek, amikor mellbe vág a demagógia, és nem értem, miért is tépték ki nevükből azt az árva „M” betűt, aminek fényében negyven éven át a „munkásosztály élcsapataként” oly sok örömet okoztak a munkapadok mellett álló kék nadrágos, overallos embereknek, hiszen láthatóan most is azt gondolják, hogy ők és csakis ők a „munkásosztály” egyedüli elhivatott képviselői. Vajon mit szólnak ehhez a munkások? Nos, a francba kívánnak minden elvtársat, aki őket lemunkásosztályozza, és akik miatt már a kétgyerekes munkáscsaládok is a megélhetés gondjaival küszködve, a létminimum határán élnek, azon egyszerű okból, mert rájuk hivatkozva, az ő nevükben elhivatott elvtársak csakis a saját hatalmuk és úri jó dolguk érdekében hovatovább már a fél országot lerombolták. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak – a munkásoknak is – jót tenne, ha az MSZP-frakció titánlelkű forradalmárai kissé visszafognák vad lobogással feltörő, a népet, az országot minden rossztól és gonosztól féltő érzelmeiket, és megértenék végre, hogy ez a parlament, ami számukra érthetetlen módon nem mindig hiszi el, amit mondanak, olykor még ki is neveti őket, így ahogy van, együtt és ilyen létszámarányban képviseli a népet. Annak szavazatai, bizalma alapján. Azt az állampolgárt is, aki a munkapad mellett és azt is, aki az egyetemi katedrán tölti munkaidejét. A „munkásosztály” fogalmát pedig a „forradalmi munkás-paraszt kormánnyal” együtt ideje lenne elfelejteni. Természetesen vannak munkások. Ám, hogy e gyűjtőfogalom a mai viszonyok között mely foglalkozásköröket, a dolgozó társadalom mely rétegeit fedi, nem is olyan egyértelmű. Időszerű lenne, ha elkezdenénk használni a demokráciához és a piacgazdasághoz közel álló fogalmakat. Beszélhetnénk munkavállalókról és tulajdonosokról. Polgárokról, akik csakúgy lehetnek városlakók, mint falun élők… és így tovább… és így tovább. Csak az „elvtárs” szót ne. Azt felejtsük el.

• Visszabeszélő