Skip to main content

Vass István

Vass István: AZ MSZP-frakció és a munkásosztály

(Parlamenti mese)


Maréknyi, de harcos kis csapat, akiket hajt még az elhivatottság, a történelmi küldetéstudat. Bár csak maradék, csak töredék, kisebbségben, ellenzékben, épphogy kikászálódva, nevük egy betűjét is – mint gyík a farkát – hátrahagyva, a poraiba hulló monstrum-ős romjai alatt, máris sorompóba állnak – mint a régi szép időkben: a munkásosztály érdekeiért.

Harminchárom ember, akiket nem lehet nem észrevenni. Országmentő, a nemzetet féltő szónoklatok hangzanak el, sűrűn, egymás után az MSZP-frakció padsoraiból.


Vass István: Közlemény


Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (MDF-szórólap szövege) megtartotta eljegyzését egy tősgyökeres népi származású, színmagyar, demokrata, nemzeti érzelmekkel gazdagon megáldott, keresztény hitvallású, nyugodt, erős legény… illetve párt, és egy szép, de csalfa leány: a hatalom.

Azóta immár a házasság szent kötelékét is magukra véve, megmosolyogni való szűz ártatlansággal próbálgatják a mézeshetek édes örömeit.


Vass István: Vigyázat! Változás!


Változás… változtatni kell! mondja a párt. Tág értelmű fogalom. Egyáltalán – mit, miben? A dolgokat? Struktúrájukban? Összetételben, belső faktúrában? Jellegében, folyamatában? Állapotában, irányában? Mértékében? Intenzitásában? A valóságot? A valóóóóságot??? Általánosságban, összességében, általában?

A politikai alapelveket, az elméleteket?

A politikai intézményrendszert?

A pártirányítást? Államvezetést? Államigazgatást?

A jogrendet?








Vass István: Levél a Magyar Nemzet főszerkesztőjéhez


Tisztelt Magyar Nemzet, tisztelt Soltész István!

Vass István esztergályos vagyok. Egy állampolgár, akit személyesen és mélységesen érint minden, ami itt, ebben az országban, most az egyszeri, megismételhetetlen életében történik, s ezért indíttatva és feljogosítva érzi magát, hogy ily módon hozzászóljon az ünnepi vezércikkükben elmondott gondolatokhoz.

Nos, kezdem a magyar társadalom jelen- és önismereti vágyával. Ez a társadalom nagyon jól ismeri saját magát is, meg a jelent is. Azt is nagyon jól tudja, hogyan jutott a jelen válságos helyzetbe az ország.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon