Skip to main content

Az irgalom hete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A húsvéti ünnepek eufóriáját Litvániában újabb drámai fenyegetés bénította meg. Gorbacsov és Rizskov ultimátumot intézett a litván parlamenthez: ha két napon belül nem vonják vissza függetlenségi nyilatkozatukat, akkor a szovjet kormány gazdasági blokádot intéz ellenük. Erre a radikális lépésre az alábbi három, törvénysértőnek minősített litván intézkedés szolgáltatott ürügyet.

1. Az új litván alkotmány szerint litván állampolgárságot csak az kaphat, aki kötelezettséget vállal a független Litvánia alkotmányának megtartására. Moszkva szerint ez a diszkriminatív eljárás azok ellen irányul, akik továbbra is szovjet állampolgárok akarnak maradni.

2. A litván kormány nem kívánja végrehajtani a tavaszi sorozásokra vonatkozó rendeletet, nem kíván több katonát küldeni a litván határon kívüli területekre. Ezzel durván megsérti a szovjet hadkötelezettségi törvényt.

3. Törvényellenesen birtokukba vettek több SZKP-tulajdonban lévő épületet, tehát nem tartották be a párttulajdont képező objektumok védelmére vonatkozó törvényt.

A megtorlásul kilátásba helyezett gazdasági blokád tartalma meglehetősen homályos: „a továbbiakban nem szállítanak a Litván SZSZK-ba a többi köztársaságból olyan árucikkeket, amelyeket külpiacon konvertibilis valutáért értékesíthetnek.”

Nem véletlen, hogy Prunskenje asszony televíziós nyilatkozatában legelőször is épp arra kérte a szovjet kormányt, hogy „fejtsék ki részletesebben, mit értenek a gazdasági szankciók bevezetése alatt. A nemzetközi gyakorlat is azt diktálja, hogy tisztában kell lennünk ezeknek az intézkedéseknek a konkrét tartalmával, ellenkező esetben eljárásuk egyszerűen hidegháborús akciónak fog minősülni. Szándékaik tisztázását kívánja azoknak a Litvániában élő embereknek az érdeke is, akik magukat a Szovjetunió állampolgárának tekintik… Hangsúlyoznunk kell, hogy semmiféle ellenintézkedésekre nem készülünk. Rendeletben fogjuk felszólítani a litván vállalatokat, hogy a kilátásba helyezett blokádra, a szállítások megszakítására ne hasonló módon válaszoljanak: továbbra is korrekt módon teljesítsék szerződésben vállalt kötelezettségeiket, még akkor is, ha ez tetemes anyagi hátránnyal jár. Mi nem akarunk szerződésszegők lenni. Fegyelmezett, korrekt gazdasági partnerként akarunk viselkedni, nem akarunk ürügyet szolgáltatni a szankciók foganatosítására” – jelentette ki a miniszterelnök asszony.

A litván kormány húsvét hétfőjén tartott megbeszélésén rögzítette álláspontját: továbbra sem adják fel függetlenségüket, a helyzet rendezésére csak egyetlen lehetőséget látnak, azt, hogy Moszkva fogadja a kormányfő vezette litván kormánydelegációt.

A hét első két napján az egész világsajtó azt latolgatta, beváltja-e Moszkva a fenyegetést, avagy sem. A kedd esti szovjet tévéhíradó egy szót sem szólt Gorbacsov döntéséről, mindössze a kommentátor vélekedéséből következtethetünk álláspontjára. A bemondó ugyanis nyilván nem véletlenül összegezte a nyugati politikai körök véleményét az alábbi módon: „A litvánkérdés valóban csak a két fél közti dialógus keretein belül oldható meg.” A litván parlament egyik képviselője a vele készített interjúban a nap eseményei közül azt emelte ki, hogy a litván vezetés bizonyos engedményeket tesz törvényhozói tevékenysége terén: a parlament kötelezettséget vállal, hogy „1990. május 1-jéig nem hoznak olyan jellegű törvényeket, amelyek a két fél közötti politikai kapcsolatot érintenék”.

Közben nyugtalanító hírek érkeznek más köztársaságokból, Grúziából, Moldáviából is. Ukrajna nyugati vidékein egyes újonnan megválasztott népi küldöttek politikai nagygyűléseken követelik Ukrajna függetlenségét és a Szovjetunióból való kiválását… Leningrádban kedden délután egyórás figyelmeztető sztrájkot és nagyszabású tüntetést tartottak, demokratikus tájékoztatást, jogállami garanciákat követelve… Frakcióharcok színtere a Komszomol-kongresszus, pedig eddig az SZKP hallgatag fiókszervezeteként volt számon tartva… Katasztrofális méreteket ölt Csernobil utóhatása, még mindig százezrek élete forog veszélyben a sugárszennyezett zónában… Az évtizedek óta tartó módszeres falurombolás következtében országrésznyi területek néptelenedtek el, s a nagyvárosokban menedéket kereső egykori lakosok a leghivatalosabb statisztikák szerint is egyre nagyobb ütemben növelik a bűnözés, az alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás áldozatainak számát…

És közben az orosz pravoszláv egyház kezdeményezésére a húsvét utáni hetet az „irgalom hetének” nyilvánították. Ám lassan csak egyetlen kérdés marad: ki irgalmazzon – kinek…




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon