Skip to main content

Puccsra puccs?

Vissza a főcikkhez →


Már sorok sincsenek. A külvárosi üzleteket ki sem nyitják, a belvárosi nagyáruházakban, a GUM, a Gyetszkij mir polcain Mif (Mitosz) nevű mosópor sorakozik, „Legelőször a cukor tűnt el véglegesen” – jegyzi meg barátunk, miközben nagyvonalúan nekünk ajándékozza bevált(hat)atlan júniusi cukorjegyét. Beülünk a húsz éves Zsiguliba: egy darab működő automata öngyújtó köré épített karosszéria – minél gyorsabban száguldunk át piroson, zöldön, annál jobban rettegünk, hogy most, most esik szét alattunk. És ezt a vezető tudja legjobban.

Próbáljuk összerakni azokat az eseményeket, amelyek a puccs után a hatalmi változások leglényegesebb vonásait jelzik. Feloszlatják a Népképviselők Kongresszusát mint legfőbb szovjet törvényhozó szervet, automatikusan megszűnik a Biztonsági Tanács. S létrejön az egyetlen, nemzetek fölötti, egyelőre még tisztázatlan hatáskörű szerv, a Szovjetunió Államtanácsa. Szeptember 6-i első ülésén még csupán négy köztársaság, két héttel később, 16-án viszont már 10 köztársaság vett részt. A homályos cél: a közös gazdasági tér kialakítása. Az Államtanács ehhez a Javlinszkij-csapat Gazdasági Szövetség tervezetét veszi alapul, erre építi rá végrehajtó szervét, az ún. Köztársaságközi Gazdasági Bizottságot s ennek operatív bizottságát, amely abszolút teljhatalmat kíván kiépíteni. S a bizottság élén ott a fő áruló, a kígyó, akit az orosz felkelő nép keblén melengetett, Ivan Szilajev, aki a puccs idején még orosz miniszterelnökként „védte” a Fehér Házat együtt a néppel. Ő tudja, miért cserélte fel a biztos, meleg miniszterelnöki bársonyszéket az ingatag bizottsági sámlira. A gazdasági unió valamely formájának létrehozását mindenesetre október 1-jére időzítették, épp az első kazah űrhajós világűrbe röpítésének napjára (ne feledjük, Bajkonur Kazahsztánban van), a helyszín tehát stílszerűen Alma-Ata, a házigazda pedig Nazarbajev kazah elnök, akinek emelkedő csillagzatára már itt, a Beszélő hasábjain is volt alkalmunk fölhívni a figyelmet. Mindenesetre most is a szokott formáját hozza, mindent megtesz, hogy minél több egykori szövetségest a tetthelyre csábítson. A kommünikét végül 12 köztársaság írja alá, s nyolc köztársaság pedig kötelezettséget vállal, hogy október 15-ig aláírja a Gazdasági Közösségről szóló szerződést. Csak egy dolog hibádzik: Jelcin mindeközben nincs sehol. Pontosabban: megérdemelt rendes évi szabadságát tölti. Ám amikor egy szovjet(orosz) vezér maródi, vagy kikapcsolódásra vágyik, ott mindig történik valami.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon