K. I. [Kiss Ilona]

Vissza a főcikkhez →

Már sorok sincsenek. A külvárosi üzleteket ki sem nyitják, a belvárosi nagyáruházakban, a GUM, a Gyetszkij mir polcain Mif (Mitosz) nevű mosópor sorakozik, „Legelőször a cukor tűnt el véglegesen” – jegyzi meg barátunk, miközben nagyvonalúan nekünk ajándékozza bevált(hat)atlan júniusi cukorjegyét. Beülünk a húsz éves Zsiguliba: egy darab működő automata öngyújtó köré épített karosszéria – minél gyorsabban száguldunk át piroson, zöldön, annál jobban rettegünk, hogy most, most esik szét alattunk. És ezt a vezető tudja legjobban.

Próbáljuk összerakni azokat az eseményeket, amelyek a puccs után a hatalmi változások leglényegesebb vonásait jelzik. Feloszlatják a Népképviselők Kongresszusát mint legfőbb szovjet törvényhozó szervet, automatikusan megszűnik a Biztonsági Tanács. S létrejön az egyetlen, nemzetek fölötti, egyelőre még tisztázatlan hatáskörű szerv, a Szovjetunió Államtanácsa. Szeptember 6-i első ülésén még csupán négy köztársaság, két héttel később, 16-án viszont már 10 köztársaság vett részt. A homályos cél: a közös gazdasági tér kialakítása. Az Államtanács ehhez a Javlinszkij-csapat Gazdasági Szövetség tervezetét veszi alapul, erre építi rá végrehajtó szervét, az ún. Köztársaságközi Gazdasági Bizottságot s ennek operatív bizottságát, amely abszolút teljhatalmat kíván kiépíteni. S a bizottság élén ott a fő áruló, a kígyó, akit az orosz felkelő nép keblén melengetett, Ivan Szilajev, aki a puccs idején még orosz miniszterelnökként „védte” a Fehér Házat együtt a néppel. Ő tudja, miért cserélte fel a biztos, meleg miniszterelnöki bársonyszéket az ingatag bizottsági sámlira. A gazdasági unió valamely formájának létrehozását mindenesetre október 1-jére időzítették, épp az első kazah űrhajós világűrbe röpítésének napjára (ne feledjük, Bajkonur Kazahsztánban van), a helyszín tehát stílszerűen Alma-Ata, a házigazda pedig Nazarbajev kazah elnök, akinek emelkedő csillagzatára már itt, a Beszélő hasábjain is volt alkalmunk fölhívni a figyelmet. Mindenesetre most is a szokott formáját hozza, mindent megtesz, hogy minél több egykori szövetségest a tetthelyre csábítson. A kommünikét végül 12 köztársaság írja alá, s nyolc köztársaság pedig kötelezettséget vállal, hogy október 15-ig aláírja a Gazdasági Közösségről szóló szerződést. Csak egy dolog hibádzik: Jelcin mindeközben nincs sehol. Pontosabban: megérdemelt rendes évi szabadságát tölti. Ám amikor egy szovjet(orosz) vezér maródi, vagy kikapcsolódásra vágyik, ott mindig történik valami.

• Külföld