Kiss Ilona

Vissza a főcikkhez →

„Kezdettől fogva világos volt, hogy a párt- és államapparátus nem fog egykönnyen kivonulni a gazdaságirányításból, arra azonban nem számítottunk, hogy a puccs után újult erővel s az újonnan szerzett „alkotmányos hatáskört” felhasználva indít támadást a központ a köztársasági törvényhozás ellen a központi hatalom és egyúttal a párthatalom megőrzéséért.” A központi és a köztársasági hatalom háborúskodásának új szakaszáról Vlagyimir Sumejko, az orosz parlament gazdasági reformbizottságának alelnöke nyilatkozik a Beszélő munkatársának. Az orosz képviselővel, egykori krasznodari nagyvállalati vezérigazgatóval az „augusztusi forradalom” főhadiszállásán, a Fehér Házban beszélgetünk.

– Az utóbbi hetekben rendkívül veszélyes tendencia alakult ki a központi hatalom és az orosz törvényhozás viszonyában. Az előző rendszer állammonopolista ágazati minisztériumai, főhatóságai egyszer csak elkezdték átfesteni a cégtábláikat, s egyszer csak elkezdték magukat részvénytársaságnak nevezni és kezelni. Itt van például a kezemben az a rendelet, amelyet tegnapelőtt írt alá Ivan Szilajev, az egykori szovjet köztársaságok feje fölé rendelt Népgazdaság-irányítási Operatív Bizottság elnöke. Ebben a rendeletben Szilajev, aki egyébként nemrég még Oroszország Minisztertanácsának elnöke volt, épp egy úgynevezett Köztársaságközi Elektrotechnikai Részvénytársaság megalakításához adja jóváhagyását. A rendelet egyértelműen kimondja, hogy ez a társaság a Szovjetunió Elektrotechnikai Ipari Minisztériumának teljes körű jogutódja mindazokkal az iparvállalatokkal és termelőegységekkel együtt, amelyek mind ez idáig a nevezett minisztérium hatáskörébe tartoztak. Itt tehát az történt, hogy a tegnap még teljhatalmú szovjet minisztérium vagyonostul, mindenestül átvándorolt egy részvénytársaság tulajdonába, amely ily módon nem csupán hatalmas vagyonnal, hanem kiterjedt, tényleges irányító hatalommal is rendelkezik.

Ennek következtében az állami monopólium olyan kikezdhetetlen rendszere alakulhat ki, mégpedig közvetlen központi irányítás alatt, amely szöges ellentétben áll az Oroszországi Legfelsőbb Tanács által elfogadott sarkalatos gazdasági törvényekkel. Négy alaptörvényről van szó: ez év januárjában lépett életbe a tulajdontörvény, mely négy egyenrangú tulajdonformát ismer el az orosz föderáció területén: az állami, az önkormányzati, a társadalmi szervezetek birtokában lévő tulajdont és magántulajdont. Erre épül a vállalkozói és vállalati törvény, majd április 26-án jelent meg a gazdasági versenyről és a monopóliumok kialakulásának megakadályozásáról szóló törvény. A tulajdontörvény kimondja, hogy az állami tulajdon irányítását kizárólag csak a parlament által kinevezett tanács vagy más vele egyenrangú szerv végezheti. Szilajevet soha senki nem ruházta fel azzal a joggal, hogy az állami tulajdon felett rendelkezzen, akkor sem, amikor még az orosz Minisztertanács elnöke volt (pedig már akkor legalább harminc ilyen korporációs rendeletet aláírt).

Szilajev tehát kettős módon játssza ki a rá bízott hatalmat: igyekszik egyrészt átmenteni a régi típusú tervutasításra és pártirányításra épülő gazdasági apparátus hatalmát, másrészt megtartani a gazdasági kulcspozíciókat a központ hatáskörében. Hívei azzal érvelnek, hogy nehéz tél vár ránk, nem tudjuk átvészelni szoros irányítás nélkül, holott épp az ellenkezőjéről van szó.

Ezért tegnap az Oroszországi Legfelsőbb Tanács Nemzetek Kamarájában nagyon kategorikus rendeletet hoztunk: meg kell tiltani az oroszországi államhatalmi és irányító szerveknek, hogy képviselőik bármilyen regionális, ágazatközi vagy köztársaságközi részvénytársaságban, szövetségben stb. részt vegyenek, s ott gazdaságirányítási feladatokat ellássanak. A gazdaság irányításához tehát kizárólag csak az orosz parlamentnek és az Állami Vagyonkezelő Bizottságnak van joga. Annál is inkább, mivel már megjelent a negyedik sarkalatos gazdasági törvény, a privatizációs törvény, amely konkrétan meghatározza, milyen módon kerülhet át az állami tulajdon magán- vagy társasági tulajdonba.

A orosz Minisztertanácsnak a parlament kéthetes határidőt adott, hogy a négy sarkalatos törvénnyel ellentétes állapotokat felszámolja.

Szilajev és a Köztársaságközi Bizottság természetesen szembe fog velünk szállni, de be kell látnia, hogy a köztársaság törvényeit sem sértheti meg.

• Külföld