Skip to main content

Évnapra

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az egyik bácsi Budapesten – mostanában persze inkább Bécsben, Berlinben –, szóval az egyik bácsi a környéken, nekünk, akit lapozgathatunk, hallgathatunk, örömmel elnézhetünk; az egyik kedélyes kegyes-bölcs öregedő úr, akiben rengeteg a szeretet és megannyi a humor.

Alacsony, belpesti férfi, szövetnadrágja gyűrődik, ahogy keresztbe vetett lábakkal, bő gesztusokkal magyaráz, tud, van.

Munkásságának lépései klasszikus helyi modell: Dalos György hosszú utat járt meg az egyszerű, szép szavakkal leírt valóságig; 1964-ben publikált Szavaink születése című kötetével indult költőként, még mint mély maoista, ultrabaloldali fiatalember. Akkori politikai ideáiért – Haraszti Miklós társaságában – éhségsztrájkkal is kiállt, hogy aztán másfél évtizeddel később immáron kiváló prózaíróként a demokratikus ellenzék aktív tagja legyen. Hosszú menetelés, rövid tanfolyam című könyvében mindenkinél átfogóbban és végtelen humorral írja le a hatvanas évek ultrabaloldali világát, szamizdatkiadásban pedig posztorwellista könyvet jelentetett meg 1985 címmel.

Legjobb és talán legőszintébb könyve, a kilencvenben megjelent Körülmetélés című, amely a háború után egy zsidó nevelőotthonban nevelkedő félárva kisfiúról szól. Dalosról: „…Van még valami mondanivalód számunkra, fiam? Ekkor Singer Robiban ismét felülkerekedik az irdatlan sérelem, amelyet akkor érzett, amikor e terembe belépve tanúja lett a csúnya összeesküvésnek. Váratlan indulattal szólal meg:

– Van. Az, hogy Krisztus-hívő vagyok.

Schossberger rabbi felszisszen, mint akit darázscsípés ért, majd egészen magába roskad.”

Dalos György 50 éves. Boldog születésnapot!














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon