Az egyik bácsi Budapesten – mostanában persze inkább Bécsben, Berlinben –, szóval az egyik bácsi a környéken, nekünk, akit lapozgathatunk, hallgathatunk, örömmel elnézhetünk; az egyik kedélyes kegyes-bölcs öregedő úr, akiben rengeteg a szeretet és megannyi a humor.
Alacsony, belpesti férfi, szövetnadrágja gyűrődik, ahogy keresztbe vetett lábakkal, bő gesztusokkal magyaráz, tud, van.
Munkásságának lépései klasszikus helyi modell: Dalos György hosszú utat járt meg az egyszerű, szép szavakkal leírt valóságig; 1964-ben publikált Szavaink születése című kötetével indult költőként, még mint mély maoista, ultrabaloldali fiatalember. Akkori politikai ideáiért – Haraszti Miklós társaságában – éhségsztrájkkal is kiállt, hogy aztán másfél évtizeddel később immáron kiváló prózaíróként a demokratikus ellenzék aktív tagja legyen. Hosszú menetelés, rövid tanfolyam című könyvében mindenkinél átfogóbban és végtelen humorral írja le a hatvanas évek ultrabaloldali világát, szamizdatkiadásban pedig posztorwellista könyvet jelentetett meg 1985 címmel.
Legjobb és talán legőszintébb könyve, a kilencvenben megjelent Körülmetélés című, amely a háború után egy zsidó nevelőotthonban nevelkedő félárva kisfiúról szól. Dalosról: „…Van még valami mondanivalód számunkra, fiam? Ekkor Singer Robiban ismét felülkerekedik az irdatlan sérelem, amelyet akkor érzett, amikor e terembe belépve tanúja lett a csúnya összeesküvésnek. Váratlan indulattal szólal meg:
– Van. Az, hogy Krisztus-hívő vagyok.
Schossberger rabbi felszisszen, mint akit darázscsípés ért, majd egészen magába roskad.”
Dalos György 50 éves. Boldog születésnapot!
- Belföld [6]