Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: A Szlovákia ET-felvételével kapcsolatos magyar álláspontról időben történt-e a külügyi bizottságban az egyeztetés? Megfelelő tájékoztatást kapott-e a bizottság, s volt-e ideje a mérlegelésre?

Szent-Iványi István: Sajnos minderre nem került sor. Bár közel fél év állt rendelkezésre, hogy felkészüljünk Szlovákia felvételét illetően, a külügyi bizottság csak egy héttel a döntést megelőzően, amolyan tűzoltó jelleggel ült össze. Korábban ugyan voltak szakértői jellegű egyeztetések a kiutazó magyar delegáció és a Külügyminisztérium munkatársai között, de például magunk is csak a sajtóból értesültünk Perényi Jánosnak a miniszteri bizottságban elmondott, vétót sejtető beszédéről. Emögött nem állt előzetes egyeztetés. Emellett mind a mai napig nem került sor a szomszédos országokhoz való viszonyunknak és a kisebbségi politika képviseletének átfogó elemzésére sem, pedig hát ezek a magyar külpolitika alapkérdései. Az adott helyzetben a külügyi bizottság elsősorban arra törekedett, hogy egyrészt ajánlást dolgozzon ki a magyar parlamenti delegáció számára, másrészt megpróbált hatni a Külügyminisztérium jelen lévő képviselőire is. Én utólag úgy értékelem, hogy ennek pozitív hatása volt a magyar álláspontra. Ott és akkor ugyanis kialakult egy egyetértés azt illetően, hogy a legszerencsésebb az, ha a ténylegesen fennálló problémák kapcsán fenntartásainkat hangoztatjuk, de nem kívánunk olyan akadályt gördíteni a szlovák felvétel útjába, amiből semmilyen számottevő haszon nincs, viszont teljesen nyilvánvaló károk származhatnak, egyrészt a két ország amúgy sem jó viszonyára, másrészt – és én ezt is fontosnak tartom – Magyarország nemzetközi megítélésére nézve. A nyugat-európai, elsősorban pedig az EK-országok ugyanis nagyon aktívan szorgalmazták Szlovákia európai integrációját, s számukra a magyar magatartás érthetetlen volt. Szerintem itt a külügyi munka bizonyos hiányosságai is fölmerülnek. Mert lehet, hogy volt egy a nyugati szempontból vitatható magyar reakció, de a Nyugat a szlovákiai magyarság helyzetére is igen kevés figyelmet fordított. Például nem tapasztaltunk hasonló nyomást Meciarra, annak érdekében, hogy teljesítse az ET-felvétel minimális feltételeit, mint amekkora nyomást én magam is érzékeltem az itt dolgozó diplomaták részéről, hogy mi ne akadékoskodjunk. Mindenesetre egy ténnyel tisztában kell lennünk: Nyugat-Európa elsősorban azt várja, hogy térségünk országai az egymás közötti együttműködés útját keressék, és ne gondokat okozzanak egymásnak.

Beszélő: A bizottságnak milyen hatása volt a kormány álláspontjára?

SZ. I.: A bizottságnak a kormány álláspontjára nézve nincs hatásköre, erről tehát nem szavazott, ajánlást tett viszont a parlamenti küldöttség tartózkodását illetően. Ez azonban csak a parlamenti képviselők szavazatára vonatkozott. Ugyanakkor – elsősorban ellenzéki oldalról – többen ajánlottuk Martonyi János közigazgatási államtitkárnak, hogy a kormány is hasonló magatartást tanúsítson. A vita során – azt hiszem – a kormány álláspontja kedvező irányban módosult, hiszen kezdetben Martonyi János mintha arra hajlott volna, hogy a kormány itt egy következetes elvi álláspontot képviseljen, nem törődve annak a két ország viszonyára és Magyarország nemzetközi megítélésére való hatásával.

Beszélő: A kormány keményvonalassága befolyásolta-e a szlovák politikát a kisebbségi kédésben, miként azt a kormány állítja?

SZ. I.: Azt hiszem, ezt még nem lehet megállapítani, hiszen gyakorlati lépések még nem történtek. Itt látni kell azt, hogy az Európa Tanács már csak két, mondhatni, nem túl szigorú feltételt támasztott Szlovákiával kapcsolatban, a magyar nyelvű anyakönyvezésnek, illetőleg a helységtáblák és utcanévtáblák anyanyelvű használatának a bevezetését, s ezt Szlovákia törvényileg még nem teljesítette. Abban a tekintetben talán volt valami pozitívum, hogy a felvételi határozathoz fűzött négy magyar javaslat közül kettőt végül elfogadott az ET, s ezek közül a második világháború utáni benesi dekrétumok hatálytalanítása egyáltalán nem lényegtelen. Azoknak a törvényeknek az érvénytelenítéséről van szó, amelyek a magyarokat és a németeket kollektíve megfosztották jogaiktól és főleg tulajdonuktól. Hogy ennek véglegesen milyen hatása lesz, azt nehéz felbecsülni, hiszen a mai szlovák jelentések szerint sokan úgy vélik, hogy a benesi dekrétumok képezik az egész szlovákiai jogrend alapját, tehát lehetetlen lenne ezek hatálytalanítása.

Beszélő: Az Ön véleménye szerint, milyen hatása volt európai megítélésünkre strasbourgi szereplésünknek?

SZ. I.: Úgy érzékeltem, hogy a megkönnyebbülés sóhajával fogadták a magyar tartózkodást, sőt számosan örömüknek adtak kifejezést, hogy Magyarország nem vétózott. Összességében úgy vélem, hogy a tartózkodás nem rontott megítélésünkön, hiszen aki ismerte a helyzetet, azzal azért tisztában volt, hogy Szlovákiában – elsősorban a kisebbségi helyzet területén – számtalan dolog nem megnyugtató. Ugyanakkor azt is nagyon szerették volna, hogyha emiatt nem születik halasztó hatályú döntés.

Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.

• Belföld