Skip to main content

Beszélő hetilap, 27. szám, Évfolyam 5, Szám 28

révész: A kecske és az Alkotmánybíróság

(o–n) [Neményi László–Orosz István] - lt [Solt Ottilia]: Politikai felelősség / Irodalom – veszélyes üzem / A vak sejk / Kiütött az óra / A rendőrség nem engedi! / Megforgatjuk az egész világot / Hajrá Liga! / SZDSZ–Fidesz meg nem állapodás

Kőszeg Ferenc: Maradjunk magunknak

Kőszeg Ferenc: Tartózkodó kérelem

Eörsi János: A pénz is pénzbe kerül

Zádori Zsolt: Hangari No Tókaiteki No Undo

R. S. [Révész Sándor]: Borgulya úr és a matematika

K. L. [Kozák László]: Tejfoggal kőbe…

Zolnay János: Lejtőfrász

A budai Várlejtő rendezési terve

Bruck Gábor: Harcolni vagy megalkudni?

Mennyi hatalma van az amerikai elnöknek?

Juhász József: Ketten egy ellen

Ó Pál: Búcsú a paradicsomtól?

Orosz István: A Beszélő Dunabogdányban – I. rész

Barna Imre: Tegnapután

Kálmán C. György: Hol is vagyunk?

Bori Erzsébet: Férjek

Marno János: Filmfordulók

(Filmlevél 1.)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon