Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Romantikus világutazó

1992. február 29-i számunkban bemutattuk egy belügyi irat facsimiléjét. Kiderült belőle, hogy az 1945-ben született Lovas Istvánt 1965-ben összeesküvésben való részvétel és hazatérés megtagadása (az NDK-ba szökött, ott fogták el) 3 év és 2 hónap börtönre, továbbá 300 Ft vagyonelkobzásra ítélték. 1976-ban kivándorolt Kanadába. Az irat befejező mondata: „Nem utazhat be az MNK területére.”

1975-ben feleségül vett egy kanadai nőt. Hiába hivatkozott azonban a frissen aláírt Helsinki Záróokmányra, kiutazását nem engedélyezték. Ekkor levélben tudatta egy külföldön élő barátjával, hogy elkeseredésében a kanadai követség előtt felgyújtja magát. Levele azokhoz került, akiknek szánta: két nap múlva megkapta az útlevelet. Kanadában és Franciaországban elvégezte az egyetemet, politológiából doktorált, túrázott a közép-amerikai dzsungelekben, hamis útlevéllel átutazott Magyarországon is, sőt egy alkalommal Manhattenből Brooklynba is ellátogatott. Ekkoriban már – Ferencz Zoltán néven – a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, 1985–86-ban egy évet a rádió New York-i szerkesztőségében töltött.

A rádió lázadói

A 80-as években egyedül a Szabad Európa Rádió biztosított országos nyilvánosságot a hivatalos engedély nélkül működő (ahogy később mondták: alternatív) mozgalmaknak – a katolikus bázisközösségektől a Duna Körön át a demokratikus ellenzékig. Kasza László napi telefonkapcsolatban állt az ellenzék különböző csoportjaival, a „mérsékeltnek” mondott Beszélő-körrel s a „radikális” Krassó Györggyel, Nagy Jenővel még inkább. Szívesen kapcsolatba lépett volna a népi ellenzékkel is, ha azok vállalták volna, hogy szóba álljanak vele. Hiszen Kaszát akkoriban Szabó László véreskezű kommunistagyilkosnak írta le.

A hazai hang 1988-ban kezdett megváltozni. 1988 őszén Forró Tamás és Havas Henrik Münchenben jártak, hogy a Magyar Televízió számára objektív képet adjanak az addig csak imperialista ügynökségként kezelt Szabad Európáról. A vezetőkkel készült interjúk után megkérdezték, ki mond mást. Zsille Zoltán és Lovas István jelentkezett. Elmondták, nem értenek egyet azzal, hogy a rádió elsősorban a reformkommunistákat, Pozsgay vonalát támogatja, s az ő írásaikat e politika jegyében cenzúrázzák. Az interjú első felét kivágták a Magyar Televízióban, amely akkor még szigorúan pártállami irányítás alatt állt, csak az hangzott el, hogy a Szabad Európánál (is) cenzúráznak. Ellenzéki körökben nem kis megrökönyödést váltott ki, hogy éppen a Szabad Európa radikálisai igazolják a pártállami propagandát, miszerint teljes sajtószabadság sehol sincs. Mégis, amikor a rádió munkaügyi eljárást kezdeményezett a két nyilatkozó ügyében, több hazai ellenzéki tiltakozott a retorzió ellen. Németországban azonban nem könnyű közalkalmazottakat eltávolítani az állásukból. Zsille évekig pereskedett a rádióval, Lovas pedig – mint az üzemi tanács tagja – érinthetetlen volt: végül 20 ezer dollár végkielégítés fejében önként mondta fel az állását.

Hazatérése után Zsille Zoltán – Az önemésztő SZAER címmel – könyvet írt a Szabad Európa ellen folytatott harcáról. A rádió munkatársait ebben a Kádár-rendszer titkos kiszolgálóinak minősítette. Kasza László neve a Zsille-műben: Vörös Farok.

Sajtóper

Ribánszky László, a SZER magyar osztályának (volt) vezetője és Kasza László 1993 nyarán sajtópert indított a Pesti Hírlap ellen Báder Katalin Buddhista a Duna Tv élén? című cikke miatt. A cikk szerint Ribánszky (aki „távol-keleti szakon folytatott tanulmányai során buddhista lett”) miután „egy szétvert osztályt hagyott maga mögött”, a Duna Tv műsorigazgatója szeretne lenni; Kasza László ugyancsak „menekül” a szétvert osztályról, és új kapcsolatokat épít. A két perben Illés László és Zsille Zoltán mellett Lovas István is az alperes tanúja volt. A bíróság előtt mindhárman érdektelennek mondták magukat, és úgy nyilatkoztak, hogy közvetlen módon nem voltak informátorai a perbeli cikknek. Így nyilatkozott Lovas István is, noha soha nem cáfolta a sajtóban többször megjelent feltételezést, hogy Báder Katalin álnéven ő ír. A színtiszta igazat vallotta, hiszen a szerző (ha valóban ő rejtezik a női név mögött) nem informátora a saját cikkének.

A Kasza kontra Pesti Hírlap perben a Fővárosi Bíróság 1993. december 10-én jogerősen terjedelmes, részletes helyreigazítás közlésére kötelezte a Pesti Hírlapot.

A jogerős ítélet december 10-én kelt. A Pesti Hírlap – a végrehajtás felfüggesztését kérve – felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz. A Ribánszky-perről a lap 1994. március 16-án diadaljelentést közölt: „Pert nyertünk Ribánszky László ellen.” Sajátos értelmezése ez a történteknek, hiszen két héttel később – április 1-jén – a lap mégiscsak kénytelen volt közölni a helyreigazítást, amelyre a bíróság kötelezte. Igaz, a bíróság csak részben adott helyt Ribánszky helyreigazítási kérelmének. Azért csak részben, mert a cikkben szereplő kitételek másik részét véleménynek minősítette. De hogy a bíróságnak is megvolt a maga véleménye, ahhoz elég két mondatot idézni az elsőfokú ítélet indokolásából: „Az alperes szerint a cím kérdőjeles, valótlan tényt nem állít… a cím összességében nem helyreigazítható, szándékok elemzése nem helyreigazítás körébe tartozik. Az legfeljebb a szerzőt minősítheti, hogy a buddhista jelző használatával negatívan próbálta minősíteni a felperest” (saját kiemelésem).

Két rendszer belügyminiszterei ellen

1990-ben Lovas István Kaliforniában alapítványt hozott létre a „kommunizmus áldozataiért”, majd hazatért Magyarországra. (Pénzt gyűjtenie az alapítványra nem sikerült, az alapítvány javára rendezendő koncertet érdeklődés hiányában le kellett mondania.) Anyagiak helyett Lovas politikai eszközökkel akart tenni valamit az alapítványi célok érdekében. Német mintára eljárást próbált kezdeményezni azok ellen, akiknek a parancsára – a határőrizetről szóló 1974-es törvényerejű rendelet és a hozzá kapcsolódó belügyminiszteri utasítások alapján – a határon embereket lőttek agyon. A három belügyminiszter – Benkei András, Horváth István és Kamara János – ellen benyújtott feljelentését az ügyészség azzal utasította el, hogy a fegyverhasználat minden esetben jogszerű volt. A nyilatkozatokból annyi legalább kiderült, hogy 1974 és 1989 között tizenkét embert lőttek agyon a határon. A Belügyminisztériumban azzal nyugtatták meg Lovast, hogy a Zétényi–Takács-törvény elfogadása után majd mód nyílik a felelősségrevonásra. Holott a határon elkövetett gyilkosságok – ha azok voltak – még nem évültek el.

Közben már folyt Lovas újabb pere – az új Belügyminisztérium ellen. Már 1991-ben azt követelte a minisztériumtól, hogy betekinthessen azokba az iratokba, amelyeket az állambiztonsági szervezet készített és gyűjtött róla itthon vagy külföldön. Az ellenzéki sajtó, amelyet Báder Katalin ma oly hevesen támad, Lovas mellé állt, a Népszabadság (1991. július 12.) majd a Nap Tv foglalkozott az üggyel. A Beszélő három cikkben folyamatosan nyomon követte a – véleményünk szerint precedensértékű – per állását.

A belügyminiszter – most már Boross Péterről van szó – államtitokká nyilvánította a Lovasról keletkezett állambiztonsági iratokat: ezt a felperes, mint közigazgatási határozatot támadta meg. A Fővárosi Bíróság 1992. december 23-án kelt végzése szerint mérlegeléssel hozott államigazgatási határozatot csak akkor lehet megtámadni, ha a mérlegelés szempontjai jogszabályban rögzítettek. Az államtitokról szóló 1987. évi 5. tvr. ellenben – ez volt a bíróság álláspontja – korlátlan felhatalmazást ad a miniszternek arra, hogy felügyeleti körében bármit államtitokká nyilvánítson. A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra utasította. E jogerős végzés – a fellebbezéssel egybehangzóan – hivatkozik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényre. Az új eljárásban az első tárgyalást a Fővárosi Bíróság idén január 28-án tartotta meg. Bizonyosak lehetünk benne, hogy Lovas pere a következő kormány belügyminisztere ellen is folytatódni fog. A felperes jogi képviseletét egyébként – bármennyit is támadja Báder Katalin és Karcsai István az SZDSZ-t – az SZDSZ Jogvédő Hálózatának ügyvédje látja el, természetesen ingyen. Ez így helyes: a per nem Lovas Istvánról szól, hanem a személyes adatokkal való rendelkezés jogáról.

Kormánypárti forradalmár

Zsille könyvéhez Lovas Nehéz Anti néven írt előszót. „A Kremlről – a Moszkva és a Duna partiról – a vörös csillag soha nem fog lehullani. Hacsak egy újabb forradalom nem jön.” 1992-ben írta ezt Lovas István, az Antall-kormány harmadik évében. Egy évvel később vezető állást pályázott meg a Külügyminisztériumban. Megítélése szerint ettől Ribánszky „közbenjárása” ütötte el.

De vajon mit keres egy forradalomra vágyó tollforgató a kormány félhivatalos lapjánál, a kormány által kinevezett rádióalelnök szűkebb stábjában? Avagy a kormány lapja és a kormány rádióalelnöke is forradalmi harcot folytat?

Láttunk már ilyen forradalmat. Diadalmas csatáit az Andrássy út 60.-ban vívták.

Lovas István azonban aligha ilyen forradalmat képzelt magának, amikor a guatemalai őserdő ösvényeit tapodta. Talán jót tenne neki, ha kormánya és lapja legalább ellenzékben lenne. Akkor szerepzavar nélkül lehetne, ha nem is forradalmi, de harcos publicistája egy olyan Pesti Hírlapnak, amely a biztonságot nyújtó kormánykedvezmények híján akár jobb újság is lehet, mint amilyen ma.

• Belföld