Skip to main content

Másfél év szünet után

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Újra Kerepestarcsán


Nagyot bosszankodtak 1992 januárjában a Rendőri Ezred meg az idegenrendészet tisztjei. Már kiválasztották azokat, akiknek Pekingbe kellett volna kísérniük – régi, deákos szóval: deportálniuk – a Magyarországon tartózkodó kínaiak második csoportját, amikor a sajtó, ki tudja, hogyan, kiszimatolta, hogy január 3-án már 57 kínait szállítottak különrepülőgépen, fegyveres kísérettel Pekingbe. A következő szállítmányt erre leállították, és egy parlamenti interpelláció kapcsán Morvay Istvánnak, a Belügyminisztérium akkori politikai államtitkárának (jelenleg a Menekültügyi és Migrációs Hivatal vezetője) el kellett ismernie, hogy a célországban, Kínában kommunista rendszer van.

Nagyobb botrány nem lett az ügyből. Az utolsó híradás szerint a hazaszállítottakat kínai rendőrök (vagy határőrök) vették körül, ők meg békésen guggoltak a januári fagyban a pekingi repülőtér betonján. A nevüket azóta sem sikerült kitudni. Az intézkedés elrendelői, végrehajtói nem értesültek róla, hogy a kiszállítottaknak bármi bántódásuk esett volna. Igaz, nem is nagyon tudakolták.

A múlt hónapban a kényszerkiszállítás csendesen újból elkezdődött. Idén 33 kínai került a kerepestarcsai táborba, tizennégyüket a zöldhatáron fogták el. Eddig huszonnégy embert adtak át a Kínai Népköztársaság hatóságainak. Talán a feltűnést kerülendő, nem egyszerre vitték őket, hanem kis csoportokban. Ennek az is előnye, hogy több rendőr részesülhet pekingi jutalomrepülésben. Jelenleg két kínai vár a szálláson.

Akiket kivittek, azok pedig már Pekingben emlékezhettek meg a Tienanmen téri sajnálatos események negyedik évfordulójáról.








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon