Az ötvenes évek végének sajtója és irodalma szakmányban termelte a disszidensek nyomorú sorsát bemutató „hazacsalogató” riportokat, tárcákat és novellákat. Kiderült belőlük, micsoda csalódás érte azokat, akik hittek a nyugati propagandának: a külföldre vetődött magyarok megalázó körülmények között, éhbérért dolgoznak, a családok szétestek, a nők elzüllöttek stb.
Csao Csecsong április 24. óta „lakik” a Rendőri Ezred kerepestarcsai „átmeneti szállásán”. Arra vár, hogy huszonnégy társához hasonlóan őt is Pekingbe szállítsák. Különlegessége, hogy hibátlanul és szinte akcentus nélkül beszél magyarul. Csak hát: ferde a szeme.
– 1987-ben jöttem Magyarországra – mondja magáról –, a Rábában dolgoztam, Győrben. 1990-ben hazamentem. ’91-ben, amikor nem kellett vízum, visszajöttem, azóta élek itt. Egy akupunktúrás rendelésen dolgoztam, és különböző kínai vállalkozóknak segítettem.
Nagyot bosszankodtak 1992 januárjában a Rendőri Ezred meg az idegenrendészet tisztjei. Már kiválasztották azokat, akiknek Pekingbe kellett volna kísérniük – régi, deákos szóval: deportálniuk – a Magyarországon tartózkodó kínaiak második csoportját, amikor a sajtó, ki tudja, hogyan, kiszimatolta, hogy január 3-án már 57 kínait szállítottak különrepülőgépen, fegyveres kísérettel Pekingbe.
Rend, rendőrség
Minél nagyobb a személyes szabadságjogok köre, annál kedvezőbb a terep a bűnözésre… Most – és az elmúlt évtizedek után ez természetes – a személyi szabadságjogok erősítésén fáradozunk, de tudnunk kell, hogy másféle spekulációk – épp a bűnözéstől való félelem következtében – a nemzetközi irodalomban már felvetik a személyi szabadságjogok korlátozásának gondolatát.
(Köztársaság, november 13.)
Idegenek, etnikumok
Magyarország megúszta a vendégmunkáskorszakot, amely idegen etnikum nagyarányú befogadásával jár.
Az egykori kelet-németországi demokratikus ellenzéknek csak kevés tagja jutott be az egyesült Németország törvényhozásába. A 90-es Szövetség és a Zöldek közös parlamenti csoportot alkotó nyolc képviselője mégis fontos szerepet játszik a Szövetségi Gyűlésben: hitelességük különösen az egykori NDK-t illető ügyekben nagyobb súlyt biztosít a szavuknak, mint számarányukból következnék.
Reggeltől reggelig
Szombaton kilenc órakor mintegy százhúszan gyűltek össze a szombathelyi SZDSZ-küldöttgyűlés B szekciójában. E szekciónak kellett megvitatnia az alapszabály-tervezethez készült indítványokat. A küldöttgyűlés teljes ülése csak azokról a javaslatokról szavaz, immár vita nélkül, amelyeket a B szekció résztvevőinek legalább egyharmada támogatott.
1987 októberében új „független politikai és kulturális folyóirat” jelent meg Magyar Zsidó címmel. Az új lap az első olyan szamizdatkiadvány, amely egy körülhatárolt csoport nevében kíván szólni. „Kötődésünk kettős: magyarok vagyunk és zsidók” – írja a beköszöntő vezércikk. A kettős kötődés hangsúlyozásával a szerkesztőség jelentős, ám feledésbe merülő kulturális hagyományt vall a magáénak. Azét a zsidóságét, amely elutasította mind az asszimiláció, mind a magyarsággal való szakítás útját, zsidóságát azonban nem pusztán vagy nem is elsősorban vallási kötöttségnek tekintette.
1987. október 14-én a fővárosi, V. kerületi Rendőrkapitányság mint szabálysértési hatóság felszólította Kőszeg Ferencet, lapunk szerkesztőjét, hogy október 30-án jelenjen meg a baracskai fogházban, 20 napi elzárásra. Indok: ez év júniusában Kőszeget „sokszorosítógéppel visszaélés” szabálysértése címén 6000 Ft pénzbírságra ítélték, s ő a bírságot nem fizette be.
Kőszeg két okból tagadta meg a fizetést. Egy: az eljárás jogszerűtlen volt, a szabálysértési ügy kiindulópontjául szolgáló „helyiség-ellenőrzés” során a hatóság semmit nem talált, amit írásba is adott.
Január első hetében az alábbi röplap terjedt el a fővárosban:
KI A SZAKSZERVEZETBŐL!
A szakszervezetek taglétszáma, a befizetett tagdíjak összege csökken. Rémületében a SZOT elhatározta, a tagdíjat egyszerűen levonatja a fizetésünkből. Egyetlen aláírás ellenében életünk végéig fizethetünk.
MILYEN A SZAKSZERVEZET?
Állítólag a mi érdekeinket védi – de a párt érdekét többre tartja a mienkénél. Állítólag demokratikus szervezet – de nem tűri, hogy tagsága beleszóljon a döntéseibe.
Miért csinálták?
A lengyel és a magyar pártvezetés pánjai és ispánjai – ó, történelmi testvériség – évek óta kölcsönösen utánozni próbálják egymást. Jaruzelski négy éve ígéri inkább önmagának, mint népének, hogy országában Kádár-rendszert teremt, méghozzá olyat, amilyennek az a jelenlegi válsága előtt látszott.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 44 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 51 hét
9 év 2 nap
9 év 4 nap